Tizennegyedik fejezet...liba – fejeztem be elképedten a mondatot.
– Miféle buliba? – kérdezte mosolyogva.
– Mit keresel itt? – hápogtam, homlokomat ráncolva.
– Küldtem egy SMS-t, hogy ne lepjelek meg – mondta. Láthatóan lehervasztotta a reakcióm.
– Mikor? – kérdeztem, és hátrapillantottam a továbbra is a kávézóasztalon heverő mobilra.
– A parkolóból. Kábé két perce. – Várta, hogy mondjak erre valamit, és amikor nem tettem, vállat vont. – Bejöhetek?
– Nem!
– Uff!
– Tanulnom kell. Nehéz tesztet írunk holnap, mielőtt Sam értem jön, hogy hazavigyen.
– Igen. Csakhogy mondtam neki, hogy majd én elhozlak.
– Hogy mi?
– Megbeszéltük, hogy én jövök érted. Már pár napja otthon vagyok. Egy csomó időt lógtam… nálatok.
– Egy nappal korábban jöttél.
Zsebre vágta a kezét.
– Tudom. Vissza is
