Ötödik fejezetSzentséges Szűzanyám! – rebegte Frankie elhalón.
Julianne kezét szívére szorítva, ugyanolyan döbbenten meredt rám. Nézték, hogyan lejtek ki a fürdőszobából barackszín estélyimben.
Az egészalakos tükör elé álltam.
– Alig kapok levegőt! – panaszoltam.
– Olyan szoros? – lépett közelebb Julianne, hogy segédkezzen. – Hiszen még be sincs cipzározva!
– Nem, csak…
– Káprázatos vagy! – lehelte Julianne elködösödő tekintettel. Felemelte a cipzárt, és kikotort alóla egy, az alacsony kontyomból kiszabadult kósza, rozsdavörös hajtincset, amit a fodrásznő azután bűvészkedett a fejemre, hogy fél órán át sütötte be a hajamat.
– Ettől lesz teltebb. Higgyen nekem! – mondta.
– Weston összepisili magát, ha meglát! – jelentette ki Frankie, és felhorkantott jókedvében, amelynek azonban nem
