Hatodik fejezetJesszusom, menjetek szobára, Gates! – röhögött fel Brady, aki a táncparkett szélén állt a haverjaival.
Weston mindössze a középső ujját mutatta fel válaszul, aztán visszahelyezte a kezét a derekamra. Még csak rá se nézett Bradyre.
Ő azonban nem az a srác volt, akit ennyivel le lehetett rázni. Pár lépéssel mellettünk termett.
– Emlékszem, tavaly még Alderrel roptad ugyanitt, és tapiztad, ahol érted!
Weston megállt, és a fejem felett a semmibe révedt.
– Weston! – szóltam rá. – Ne hagyd magad behúzni a csőbe! El akarja rontani az esténket. Ez minden vágya.
Nagy levegőt vett, aztán elhúzott Brady mellől, és folytattuk a táncot.
Brady hátranézett, és odabiccentett a haverjainak. Micah és Brendan álltak ott Tysonnal és Andrew-val. Egyedül Tyson vágott fancsali képet, szemlá
