– Köszönjük – biccentett Roarke. – Te ettél már?
– Még nem.
Eve tudta, mit jelentett a beálló csend. Lélekben a szemét forgatta, de megértette a két férfit.
– Tehát az ebédlőben eszünk. Együtt.
– Megyek, gondoskodom róla – állt fel Summerset.
– Egy átkozott minikábítót hord a temetkezési vállalkozó kabátja alatt – mondta Eve, amikor az öreg kiment.
– Igen. És?
– Krisztusom! – Úgy döntött, elengedi a dolgot, legalábbis egyelőre. – Hogy ment Mirával?
– Vacsora közben elmondom, hogy mind a ketten halljátok. Mind a kettőtöknek hallanotok kell. Azt mondta, módosítja a profilt és átküldi neked.
– Oké, ez rendben van. És te?
– Nem vagyok biztos benne.
– Elkapom – fogta meg a férje kezét Eve.
– Meg akarta nézni, hogy reagálok. Fogadni mernék, arra számított, hogy visszaülök a kocsiba é
