Mindemellett az, hogy Roarke elutasította az apját és másvalakit állított a helyébe, bosszúért kiált. Roarke sikeresen építette fel az életét, és nyíltan él ennek a sikernek a gyümölcseivel – a vállalkozásaival, az otthonával, a feleségével, a családjával, a barátaival –, és tiszteletet parancsol, miközben a Roarke nevet viseli, azt a nevet, amelyre Cobbe mindennél jobban vágyik. Ez táplálja az irigységét.
Cobbe képtelen belátni az irigységét, mert azzal elismerné, hogy Roarke jobb, mint ő, az apja személyén kívül is rendelkezik mindazzal, ami belőle hiányzik. Ennélfogva Cobbe csak a saját gyűlöletével van tisztában.
Ezt a gyűlöletet táplálja a félelme Roarke-tól, a kisfiútól és a férfitól, aki újra és újra felülkerekedett rajta vagy túljárt az eszén, s ezzel megfosztotta az „apja” szere
