TÍZBrenna
– Brenna? – Mély hang zendül fel a hátam mögül, miközben a kocsim felé tartok. Nem kell sokáig törnöm a fejem, hogy kitaláljam, ki az. Hiszen legalább heti egyszer hallom ezt a hangot a tévémből szólni. És meg kell valljam…, kicsit izgatott is vagyok, hogy újra láthatom, miután csaknem egy hét telt el a legutóbbi találkozásunk óta.
Mély levegőt veszek, és igyekszem leplezni a pislákoló örömöt, ami felébred bennem, miközben megfordulok.
– Jacob, helló!
– Szia! – mosolyog, és esküszöm, hogy ki akar ugrani a szívem a helyéből. – Csak elvégeztünk némi papírmunkát Mrs. Symondsszal, és úgy láttam, te vagy az…
– Igen, én vagyok az – felelem félszegen. – Épp ebédelni indultam, és aztán lesz egy kis szünetem, mielőtt hazaviszem a gyerekeket.
Biccentéssel nyugtázza a hallottakat.
–
