TIZENEGYJacob
Mrs. Finnegan pont olyan, mint ahogy az emlékeimben élt, és kicsit még olyanabb is – kész eszelős. Ez az egyetlen jelző, ami beugrik róla. Kurvára nem komplett.
Ahhoz, hogy valaki foglalkozhasson ezekkel a gyerekekkel, hivatalosan igazolnia kell, hogy végezhet ilyen feladatot.
És én most már tudom igazolni.
– Jól van, mindenki figyeljen ide! Nem osztogatok autogramokat, nem fotózkodom, és semmi hasonló, amíg kész nincs a darab. – Észreveszem, hogy az egyik gyerek feltartja a telefonját, és felé bökök. – Felejtsétek el a Snapchat-posztokat, meg minden ilyesmit. Ha híre megy, hogy a városban vagyok, el kell rejtőznöm, és akkor nem lesz darab. – Ismét végigjártatom a szemem a diákokon, akik a meghallgatásra jöttek, és a legtöbbjüket minden jel szerint legkevésbé sem az iskol
