A nézőtér türelmetlenül zsibongott. Egy kövér úr előhúzta a zsebéből az aranyórát, míg a felesége a karkötőóráját nézegette.
– Komolyan mondom, disznóság – mondta a férfi. – Tíz perccel elmúlt már a kezdés ideje.
– Tizenöttel, drágám – javította ki az asszony. – Pontban nyolckor kellett volna kezdeni az előadást… Igazán nem tudom, mi történhetett? Nagyon kellemetlen az egész, mert előadás után Bárányékhoz ígérkeztünk. Éjfélkor mégsem törhetünk be hozzájuk. Azt ígértem ugyanis, hogy tizenegyre ott leszünk. Ez pedig annyit jelent, hogy nem nézhetjük végig a darabot.
– Ez nem nagy baj – legyintett a férfi. – Úgy tudom, hogy a színészek öngyilkosok lesznek a darab végén. Az ilyesmit pedig nem bírom.
– Ne blamáld magad! – súgta az asszony idegesen a férj fülébe. – Minduntalan elárulod, hogy
