X. FEJEZET
GREEN BOSSZÚJA
A kis dombon, Stone farmjától alig kőhajításnyira, ketten ültek: Mary és Steve.
A fák hosszan megnyúlt árnyékai a közelgő estét hirdették. Észak felé az Ördögszikla vörös obeliszkként izzott a lemenő nap fényében, míg délre a végtelen préri terült el, mindinkább beleszürkülve az alkonyatba…
Steve izmos barna keze a lány fehér csuklójára tévedt. Mindketten megremegtek az érintéstől. A lány elhúzta a karját, és színes sálját összefogta a nyakán…
– Kezd hűvös lenni – mondta bizonytalan hangon.
Steve mosolyogva nézett a lányra. Mary igézően szép volt. Nyaka fehéren emelkedett ki a sötét lovaglóruha kivágásából. Karcsú, fiús alakja kecsesen rajzolódott ki az alkony vöröses derengésében.
– Mikor tudta meg, hogy én vagyok a halálfejes lovas? – kérdezte a fiú élénk
