Te vagy nekem a csábítás

Második fejezet-1

Második fejezetJESS

Gondolkodás nélkül becsaptam magam mögött a bejárati ajtót, aztán gyorsan kulcsra zártam. Soha nem lehet tudni, hogy Hank nem veszi-e a kezébe az igazságszolgáltatást. Nem mintha azt gondoltam volna, hogy ennyire hülye. Annál azért okosabb, mintsem anyával ujjat húzzon.

– Te vagy az, Jess? – kiáltott ki a konyhából anya.

Lehet, hogy jobb lesz, ha elmondom neki, mi történt. Ha a zsaruk megjelennek itt, muszáj lesz pókerarcot vágnia.

– Igen, én vagyok, és lehet, hogy belekeveredtem egy kis bajba – feleltem, majd a szűk nappaliból beléptem a konyhába. Az öt szobás lakóhely, amiben felnőttem, egy salaktéglás kockaház volt, semmi extra, és még a bérleti díja is tűrhető. Soha, egyetlen férfi sem segített a számlák kiegyenlítésében, de anya mindig gondoskodott mindenről.

– Mibe keveredtél már megint? – kérdezte, miután beléptem a konyhába. A kávéfőző mellett állt, pirosra rúzsozott szájából egy szál cigaretta lógott. Nem volt rajta más, csak a kedvenc élénk rózsaszínű szatén köntöse. Biztosan munkába készült, és közben megállt, hogy főzzön magának egy kávét.

Kihúztam ez egyik műanyag konyhaszéket, és leültem rá.

– Ripityára törtem Hank kocsiját.

Anya kivette a cigit a szájából.

– Hogy mit csináltál? – kérdezte.

– A Live Bayben volt azzal a büdös ribanccal. Megint hazudott nekem. Végeztem vele, és azt akartam, hogy emlékezzen rám.

Anya lepöckölte a hamut a mosogatóba, miközben a fejét ingatva kivett egy kávéscsészét a szekrényből. Hosszú, szőke haja még mindig szép volt, de az egykor sugárzóan szép arcán mély barázdákat szántott az élet. Ezen gondolom, a dohányzás sem segített.

– A fenébe, kislányom, nekem egy óra múlva dolgozni kell mennem! Mi lesz, ha megjelennek itt a zsaruk?

Erre nem is gondoltam. Nem lesz alibim. Megvontam a vállamat.

– Ha ide jönnek, talán még itt találnak téged is.

Anya feketén itta a kávét, odalépett az asztalhoz, és leült velem szemben.

– Legalább alapos munkát végeztél? Mert ha már foglalkoznunk kell ezzel a dologgal, jobb, ha érdemes. Ma este nem vágyom unalmas dolgokra.

Elmosolyodtam, mert eszembe jutott, milyen jólesett kiverni annak a szép kocsinak a szélvédőjét.

– Igen, alaposan összetörtem.

Anya bólintott, elnyomta a csikket, aztán kortyolt egyet a kávéból.

– Az a Hank egy idióta barom, akitől jobb, ha távol tartod magad. Előtted még az egész élet, és nem szeretném, ha úgy végeznéd, mint én. Hank már felcsinált egyszer egy lányt, akit nem vett el feleségül. Nem akarom, hogy te legyél a következő áldozat. Nem olyan egyszerű az élet, és ezt te is tudod. De a te szépségeddel kikerülhetsz innen. És nagyon remélem, hogy ki is fogsz – magyarázta anya, és a széken hátradőlve keresztbe rakta a lábát.

Amióta csak az eszemet tudom, mindig erről beszélt. Nagyjából kilencéves lehettem, amikor már elég idős voltam, hogy felfogjam. Amikor az ember anyja a helyi sztriptízbárban dolgozik, jóval korábban megtanulja a dolgokat, mint a többi gyerek. Nincs idő ártatlanságra.

– Hankkel egyszer és mindenkorra végeztem, ezt megígérhetem – biztosítottam anyát.

Anya nem úgy festett, mint aki hisz nekem. De nem is hibáztattam emiatt. Ez a hercehurca Hankkel már évek óta tartott. Épp itt volt az ideje, hogy kitegyem a szűrét. Az a pasas egyenes úton vitt abba az életbe, amit anyám élt. És bármennyire is tiszteltem őt, hogy nem függött egyetlen férfitől sem, nem akartam ugyanolyan életet, mint az övé. Mert pontosan tudtam, mennyire utálja.

– Egy Porsche sofőrje volt a megmentőm – meséltem vigyorogva. Még mindig nem tudtam kiverni a fejemből azt az autót… meg a benne ülő pasit. Nem az én világom, de mégis. Nagyon-nagyon távol állt az én világomtól. Arról a fiúról lerítt, hogy kőgazdag. Ráadásul úgy nézett rám, mint valami csodabogárra, akivel nem tud mit kezdeni. Gondolom, halálra rémítettem őt. És nem idevalósi. Csak látogatóba jött, de mostanra már biztos árkon-bokron túl jár.

– Errefelé nem sok Porschét látni – jegyezte meg anya szkeptikus arccal.

– Mert nem idevalósi. Talán vakációzni jött a szigetre. Úgy festett, mint azok a szigeten lakó gazdagok.

Anya bólintott. Ő is jól ismerte azokat az embereket. Egész életemben kétféle férfitípustól óvott: az olyanoktól, mint Hank, akik „semmirekellő faszfejek”, meg az olyanoktól, mint a szigeten élők, akiknek anya szerint „csak a szexre kellek, aztán lelécelnek”.

– De miatta nem kell aggódnod. Szinte biztosra veszem, hogy őrültnek nézett – nyugtattam meg anyát.

Anya összevonta szemöldökét, és az asztalra könyökölve a szemembe nézett:

– Te komolyan ezt gondolod? Pedig nem egy naiv kislánynak neveltelek. Az is egy férfi volt, kislányom. És ez a lényeg. Elég, ha egyszer rád néz, és vissza fog jönni. Csak légy óvatos!

Eddig elég sok gazdag helyi sráccal próbáltam összejönni Sea Breeze-ben, de egyszer sem sikerült. Marcus Hardy már kislánykorom óta nagyon tetszett. Ő az unokatesóm, Rock haverja, de valahogy más volt, mint mi. Egy szép nagy házban lakott a tengerparton, de Marcus számára én mindig csak hülyéskedni voltam jó. Amikor kiszemelte magának Willow-t, senkinek sem maradt esélye. Azóta már összeházasodtak és gyerekük is van, szóval kizárt, hogy kikezdjek vele.

– Jobban kellett volna ösztönözzelek, hogy továbbtanulj. Az egyetemen találkozhattál volna valakivel, és elmehettél volna innen. – Anya ezt úgy mondta, mintha Sea Breeze valami borzalmas hely lenne, de én nem így láttam. Imádtam ezt a tengerparti várost, ahol felnőttem.

– Nem akartam elmenni – emlékeztettem anyát. Egy helyi főiskolát választottam továbbtanulásra. Eszem ágában sem volt elhagyni a várost és anyámat. Egész életemben egy csapatot alkottunk mi ketten.

Anya felsóhajtott, kitolta maga alól a széket, és felállt.

– Tudom, drágám. Azért hagytam, hogy itt maradj, mert szeretem, ha a közelemben vagy. De attól még rossz döntés volt. Nem lesz könnyű találkozni egy férfival, aki elvisz innen, de azt nem fogom hagyni, hogy olyan életet élj, amilyet én.

Épp vitatkozni akartam vele, amikor valaki hangosan dörömbölt az ajtón. Anya a bejárat felé pillantott, beletúrt a hajába, és úgy igazította magán a selyem köntöst, hogy még jobban felfedje vonzó dekoltázsát. – Menj, és állj be a zuhany alá! Majd én elintézem, kislányom. Egy percig se aggódj! – mondta, és felvette piros magas sarkú papucsát, amitől még hosszabbnak tűntek a lábai. Mosolyogva elsiettem a fürdőszoba felé, kinyitottam a csapot, de a fülemet az ajtóra tapasztva hallgatóztam.

– Szép jó napot, Ben hadnagy! Ugye, tudja, hogy itthon nem fogadok ügyfeleket? – szólalt meg anyám azon a doromboló hangon, amit már vagy milliomodszorra hallottam.

– Jó estét, Starla! Nem akarom ilyen későn zavarni, tudom, hogy… – A hadnagy megköszörülte a torkát, én pedig a szememet forgattam. Pontosan tudtam, hogy a jó öreg Ben hadnagy visszatérő vendég a Jugs nevű sztriptízbárban Sea Breeze külvárosában. – …munkába kell mennie. De kaptam egy hívást Jessről, és szeretném ellenőrizni. Itthon van a lánya?

– Nem tudom, ki hívhatta fel, Ben – válaszolta anya, és úgy görgette a férfi nevét, mintha csak sztriptízzel bűvölné el –, de a kislányom egész este itthon volt velem. Éppen tusolni ment, miután egész nap segített nekem takarítani. Ha gondolja, akár ellenőrizheti a kocsija motorháztetőjét is, mert teljesen hideg. Egész nap nem ült kocsiba. – Anya kis szünetet tartott, és hallottam, ahogy tűsarkai kopogva közelednek a hadnagy felé. – És bármennyire is szeretem, amikor rám nyit a zuhanyban, a kislányommal kapcsolatban nem táplálok hasonló érzéseket – tette hozzá sokatmondó hangon.

Anya remekül játszotta a szerepét.

– Hm, igen persze, ezt meg tudom érteni. Elnézést a zavarásért, Starla! Csak muszáj volt ellenőriznem. Egyetlen ember látta ma a lányt, de mielőtt elmegyek, megnézem a kocsiját is, mert azzal bombabiztossá válik az alibije – hebegte a férfi. Én a kezemet a szám elé emelve próbáltam visszafojtani a nevetést. Abban a pillanatban, gondolom, jól megnézte anya cicijét. Anya a testét használta a férfiakkal való kommunikációban, és mindig elérte, amit akart.

Most még ki kellett állnom a hadnagy elé, hogy ellenőrizze, tényleg itthon vagyok. Egy gyors mozdulattal levettem a pulcsimat, törölközőt tekertem magamra, és résnyire kinyitottam a fürdő ajtaját, és kidugtam a fejem. Ben elrántotta kéjes tekintetét anyám melleiről, és az ajtó felé fordult.

– Minden rendben odakint, anya? Hallottam, hogy jött valaki – szóltam ki hangosan, és a lehető legártatlanabb képet vágtam.

– Igen, kislányom, nyugodj meg! Minden rendben. Csak beugrott hozzánk Ben hadnagy – felelte anya, és felém fordulva rám villantott egy mosolyt.

Becsuktam a fürdő ajtaját, aztán még hallottam, hogy Ben hadnagy újra elnézést kér anyámtól.

– Semmi baj, hadnagy úr! Csak a munkáját végzi, és gondoskodik a mi kis városunk biztonságáról. Így nyugodtabban alszunk, mert tudjuk, hogy olyan bátor és elkötelezett emberek vigyáznak ránk, mint maga. Martha asszony nagyon szerencsés, hogy ilyen keményen dolgozó férje van, akit minden este hazavárhat.

Erre megint csak a szememet forgattam. Mindig meglepett, hogy a férfiak elhiszik ezt a sok baromságot. Bennek hatalmas sörhasa volt és kopaszodott. Nem szorult belé semmi bátorság, és azt a kemény munkával megkeresett pénzt mind a sztriptízbárban költötte el, ahol a hét több napján is megfordult. Nem hiszem, hogy Martha olyan szerencsés lett volna, mikor a férje anyámat és a többi nőt bámulta, ahogy tangában táncolnak neki. De persze anya sem gondolta ezt komolyan.

– Akkor én most… – A férfi kis szünetet tartott, és akkorát nyelt, hogy bentről is hallottam. – Örülök, hogy nyugodtan alszanak. Én csak teszem a dolgomat. Egyébként, ma este dolgozik?

– Igen, épp most csinosítom ki magamat. Remélem, ma még látom majd! Talán lesz egy különleges táncom ma este csak magának – felelte anya.

Ettől majdnem öklendezni kezdtem. Fogalmam sem volt, hogy tudott ezeknek anya úgy táncolni, hogy nem hányt közben az arcukba. De erre azt mondta, már régen megtanulta, hogyan kell kikapcsolni a gondolatait, és csak arra koncentrálni, hogy minél jobban táncol, annál több pénzt keres.

– Igen, ott leszek – felelte Ben hadnagy. – A múlt héten nem tudtam menni, mert volt egy incidens az irodában. De egész héten erről álmodtam.

– Örülök neki, hogy nem felejtett el – felelte anya negédes hangon.

– Ó, ez nem történhet meg! – felelte Ben, de gyorsan megköszörülte a torkát, amikor rájött, hogy nyíltan flörtöl egy csaknem pucér nővel a háza ajtajában. – De most már mennem kell. Majd jelentem, hogy Jessnek van alibije, és semmi köze az ügyhöz.

– Menjen csak, majd később találkozunk! – felelte anya. Kopogott a papucsa, ahogy eltávolodott az ajtótól.

– Akkor viszlát később! – kiáltotta búcsúzóul Ben, majd becsukta az ajtót maga mögött. Hallottam, ahogy kattan a zár, elzártam a zuhanyt, és kinyitottam az ajtót. A ház minden ajtaja a nappaliból nyílt.

– Köszönöm – mondtam anyámnak egyszerűen.

Anya vállat vont, és legyintett.

– Örülj, hogy Ben jött ide. Vele könnyedén elbánok. Ha mondjuk David vagy Rooster jön, akkor a dekoltázsomnál sokkal többet kellett volna mutatnom nekik ahhoz, hogy békén hagyjanak.

Bólintottam, de erős bűntudat fogott el, amiért anyámnak egy házas férfival kellett flörtölnie csak azért, hogy kisegítsen a bajból.

– Annyira sajnálom – jegyeztem meg.

Anya elindult a szobája felé, aztán megtorpant.

– Nem kell sajnálnod. Épp ideje volt, hogy valaki végre kiverje annak az átkozott kocsinak a szélvédőjét. – Azzal bement a szobájába, és bezárta maga mögött az ajtót.

Ott maradtam, és halvány mosoly kezdett bujkálni az arcomon. Nem volt sok barátnőm, mert senki nem értett meg és senki nem akart közel kerülni hozzám. De nekem az anyukámnál nem is kellett több.

JASON

Két nappal később még mindig arra a szőke ciklonra gondoltam, aki szétveri a kocsik szélvédőjét. Volt benne valami különleges. Nehezen felejthető. A baseballütője ott állt a szobám sarkában, és épp azon tűnődtem, mit tegyek vele. Abban biztos voltam, hogy nem volna szerencsés magamnál tartani egy bizonyítékot.

Halkan nevetve ingatni kezdtem a fejem. Cinkostársa lettem egy lánynak, aki vandalizmust követett el. Ez nagyon távol állt tőlem, de mégis megmosolyogtatott. Úgy látszik, szükségem van némi izgalomra az életemben. Úgy terveztem, adok még néhány napot, aztán elmegyek, és megnézem, hátha otthon találom. Egyrészt vissza kellett adnom az ütőt, de közben újra találkozni akartam vele. Az ütő jó ürügyként szolgálhat.

Elindultam a bátyám nyaralójának lépcsőjén a földszintre, amikor kinyílt a bejárati ajtó. Jax és a barátnője, Sadie léptek be rajta. Tudtam, hogy le fognak jönni a hétvégére, így számítottam rájuk.

Jax felnézett rám a lépcső aljáról, és elvigyorodott.

– Mi az, megzavartunk valamiben? Talán bulit szervezel?

– Ismersz, hogy mekkora partiarc vagyok. Remélem, bírni fogod! – feleltem.

A bátyám barátnője gyönyörű lány volt, az a fajta, aki után megfordulnak az utcán. Magazinok címlapján mutogathatták volna a testét. Pedig Sadie csak egy kisvárosi lány volt Sea Breeze-ből, és kifejezetten zavarta a rivaldafény. Imádta Jaxet és megtanulta, hogyan viselje el, hogy a médiában mindenütt őt mutogatják, de Jax előtt nem szeretett feltűnést kelteni. De ezt mára már nehezen tudta elkerülni, hiszen követte a vakuk fénye.

– Köszönöm, Sadie. Ugye tudod, hogy bármikor felhagyhatsz ezzel a celebséggel és teljesen normális életet élhetsz… – jegyeztem meg, és rákacsintottam Jaxre, aki durcás képet vágott.

– El a kezekkel a csajomtól, pajtás! – mondta, és megfogta Sadie karját. – Ez nem vicces.

Pedig én mindig jól szórakoztam. Jax világéletében magabiztos volt. Már mielőtt híres lett, akkor is önbizalom áradt belőle. Ha viszont egy pasi akár csak rápillantott Sadie-re, azonnal feltámadt benne a féltékenység. Ez mulatatott.