Te vagy nekem a csábítás

Második fejezet-2

– Hagyd már abba, Jax, ne legyél ilyen hülye! – szólt rá Sadie a homlokát ráncolva, amitől Jax azonnal visszavonulót fújt. Ez még viccesebb volt.

– Ne haragudj! – kérte a lányt.

Sadie újra rám pillantott.

– Volna kedved egy kis társasághoz? Arra gondoltam, szervezhetnénk ma este egy kis összejövetelt. Mindenkit szeretnék látni, és mivel csak két napot töltünk itt, az lenne a legegyszerűbb, ha egyszerre idehívnám az egész csapatot. – Arcán széles mosollyal nézett rám.

Igaz, hogy Sadie nem a barátnőm, de nehéz neki ellenállni. Szinte biztosra veszem, hogyha bárkire rámosolyog, az azonnal megteszi, amit kér.

– Oké – válaszoltam.

Jax úgy forgatta a szemét, mintha képes lenne ellenállni bárminek is, amit Sadie kér. Mégis mit vár? Elvégre férfi vagyok.

– Akkor én megyek, és megnézem, hogy a konyhai személyzet felkészült-e a vendégek fogadására – fordult Jax Sadie-hez, miközben puszit nyomott az arcára, és elindult a konyha felé.

– Én már telefonon beszéltem Miss Maryvel, és azt mondta, minden készen áll – szólt Sadie Jax után.

Miss Mary volt a konyhafőnök a házban. Sadie egykor neki dolgozott, ezért jól ismerték egymást. Jax tulajdonképpen rajta keresztül találkozott a lánnyal. Egyszer ő szolgálta fel a vacsorát, és szinte biztosra veszem, hogy már ott belezúgott. Habár sokáig küzdött az érzelmeivel.

Jax megállt, visszafordult, és a lányra villantotta azt a mosolyát, amit a magazinokban szexisnek tituláltak.

– Akkor mi lenne, ha segítenél kipakolni? Felmehetnénk a szobámba.

Láttam, ahogy Sadie elpirul, aztán összeszorítja a száját, nehogy elmosolyodjon.

– Oké, ha akarod, segítek!

Jax visszament hozzá.

– Nagyon sok segítség kell. Fogalmad sincs, hogy milyen sok.

– Ha most azonnal nem mentek fel a szobátokba, akkor jeges vizet öntök rátok – jegyeztem meg.

Sadie lehajtotta a fejét, Jax pedig csak rám vigyorgott.

– Akkor viszlát később! – mondta, majd kézen fogta Sadie-t, és felvezette az emeletre.

Úgy döntöttem, az a legjobb, ha egy időre kimegyek a partra, és távol maradok a háztól. Nem tudom, meddig fog tartani ez a „pakolás”.

Öt órával később egyre több hangot hallottam a földszintről, miközben a szobámban állva néztem ki az ablakon a ház előtti kertre. Arra gondoltam, Jax biztosan azt szeretné, ha lemennék, de ezek nem az én barátaim. Nem mintha nem kedveltem volna őket, mert mindegyiket bírtam, csak éppen egyiket sem ismertem igazán. Ráadásul ott volt még az az ügy Preston Drake-kel.

Az a srác nem rajongott értem túlzottan. Korábban nagy energiát fektettem abba, hogy magamra vonjam Amanda Hardy figyelmét, aki végül mégis Prestont választotta. Nehéz versengeni egy szőke hajú szörfös rosszfiúval. Pedig nem is voltam szerelmes Amandába. Az igazi szerelmet még nem találtam meg, bár régóta kerestem. De Amanda csinos és aranyos. Nekem meg tetszett, könnyen el lehet vele beszélgetni.

Gondolataimból kopogtatás zökkentett ki, és ahogy az ajtó felé fordultam, a bátyámat pillantottam meg a küszöbön zsebre tett kézzel.

– Úgy tervezed, hogy egész este itt fogsz bujkálni a szobádban?

Bevallom, ez is átfutott az agyamon. Nem tudtam elengedni magam idegenek társaságában, ennél csöndesebb természetű voltam. A családban Jax volt az, aki könnyen ismerkedett.

– Épp most akartam lemenni.

Jax a szemöldökét ráncolta.

– Nekem nagyon úgy festesz, mint aki bárhol szívesebben lenne.

Vállat vontam.

– Nem lelkesít túlzottan egy olyan buli, ahol senkit sem ismerek, de Sadie kedvéért lemegyek.

Jax bentebb lépett a szobába.

– Ha Preston miatt aggódsz, felejtsd el! Ő is nagyon jó fej.

Elnevettem magam. Jax nem látta Prestonnak azt az oldalát, amit én ismertem.

– Hidd el, amikor Amandáról van szó, annyira nem jó fej!

– Lehet, hogy nem, de Amanda most már az övé. Elég régóta együtt vannak ahhoz, hogy ne érezze magát fenyegetve. Megértem, miért viselkedett olyan őrülten, amikor randiztál a lánnyal, akibe szerelmes volt.

Jax biztosan megérti, Marcus Hardyval ő is átment ugyanezen. Azóta már barátok. Mivel Marcus már megnősült és gyereke is van, nem jelent fenyegetést Jax számára. Amanda és Marcus testvérek, és Marcus ugyanazon a nyáron dolgozott a háznál, amikor Sadie.

– Rögtön lemegyek – közöltem Jaxszel. – Nyugodj meg, úgyis nagyon éhes vagyok!

– Akkor jó, mert Sadie öt percen belül itt lesz, ha nem jössz le. Nem akarja, hogy úgy érezd, kimaradsz valamiből.

Emlékeztettem magam, hogy ezt az egészet csakis Sadie kedvéért csinálom.

– Akkor menjünk – indítványoztam.

Lementem Jax után a lépcsőn, és végigpásztáztam az előcsarnokban összegyűlt tömeget, miközben Sadie folyamatosan ajtót nyitott, hogy beengedje az érkezőket.

Amikor Amandával elmentem Marcus és Willow esküvőjére, több embert is megismertem közülük. Mindenki nagyon kedvesnek tűnt, de Preston nem tartozott közéjük. Nem voltam biztos abban, hogy befogadnának maguk közé. Amikor az esküvő után elmentem Sea Breeze-ből, mindenkitől jó viszonyban váltam el. Könnyű volt látni, kit akar valójában Amanda. Nem is törekedtem rá, hogy megnyerjem magamnak. A lány szíve teljesen nyilvánvalóan Prestonért dobogott.

Marcus Hardy lépett be az ajtón, kezében egy piros-fehér mintás takaróba bugyolált kisbabával, a takarón valami elefántnak tűnő minta volt. Sadie felsikoltott az örömtől, és megölelte Marcus feleségét, Willow-t, aztán kivette a kisbabát Marcus kezéből. Két évvel ezelőtt egy ilyen jelenetet egyikünk sem tudott volna elképzelni. Marcus eltökélten próbálta felhívni magára Sadie figyelmét, de Jaxszel nem tudott versenyezni. Persze a bátyámmal soha senki nem tudott versenyezni. Én magam sem mertem volna.

– Sadie után én kérem a babát! – Amanda hangját már azelőtt meghallottam, hogy megláttam a szobában.

– Mindig nálad van! – válaszolta erre Sadie, és mosolyogva nézte a kicsit.

– Mert annyira imádja Manda nénikéjét – gügyögte a fölötte Amanda. Amandával Marcus és Willow esküvője óta nem találkoztam. A lány hosszú szőke haja lazán omlott le a hátára, a szoknyája alól szépen kilógott napsütötte lába. Preston mögötte lépett be, és birtoklóan a lány csípőjére tette a kezét. Jéggé fagyott bennem a levegő. Talán mégsem volt jó ötlet, hogy lejöttem.

– Esküszöm, hogy Preston már rég túl van rajta – suttogta a fülembe Jax.

Bólintottam, és elindultam lefelé a lépcsőn a többiekhez. Nem mintha féltem volna Prestontól, csak éppen semmi kedvem nem volt úgy tölteni az estét, mint egy nem kívánatos vendég. Szívesebben maradtam volna fent a szobámban.

– Cage és Eva is jönnek. Lassan kezdenek belerázódni a hétköznapokba egy kisbabával – magyarázta Willow Sadie-nek.

– Alig várom, hogy végre láthassam Blisst – sóhajtott fel Sadie boldogan.

– Gyönyörű baba – mondta Willow. – De tényleg! Eláll a lélegzeted, ha meglátod. Édes kis pufók arca van, és Cage szemét örökölte. Eva nem tud úgy elmenni vele otthonról, hogy ne állítsák meg folyton megcsodálni a kicsit – tette hozzá mosolyogva.

Elértük a lépcső alját, és ott már Sadie is észrevett minket. Fényes mosolyt villantott. Amandával kerültem a szemkontaktust, és nem is néztem Preston irányába. Ehelyett odamentem Marcushoz, és kezet ráztam vele, hogy gratuláljak a kisbabájához.

– Jó látni téged – vigyorgott rám.

– Téged is. Látom, kiegészült a család egy újabb taggal. Gratulálok! – feleltem.

– Köszönjük. Éjszakánként nem sokat alszom, de egész jól bírom. Olyankor a fociról beszélgetek vele. Nem lehet elég korán kezdeni.

Nevetve Sadie-hez fordultam, aki odatartotta felém a kicsit, hogy megnézzem.

– Jason, bemutatom neked Eli Hardyt – mondta halkan, nehogy megijessze a babát.

– Örülök, hogy megismerhetlek, Eli – feleltem. A kicsi elmosolyodott, és a szájába tömte öklét. A fején kinőtt puha haj színe ugyanolyan vöröses volt, mint az anyjáé, de a gyerek inkább Marcusra hasonlított. Talán a szeme miatt.

– Éhes vagyok. Van itt valami kaja is, vagy egész este csak kisbabákat fogunk nézegetni? – szólalt meg egy új hang, ami elvonta a figyelmemet a kisbabáról. Felismertem az illetőt, csak épp a nevére nem emlékeztem. Raszta haja volt, amit hátrafogott a fején. A karja nagy részét tetoválások borították, az egyik egészen a nyakáig ért. Nem akartam túlságosan megbámulni, de rá akartam jönni, hogy ki lehet. A srácnak piercing volt a szájában, és amikor megszólalt, megcsillant a fém.

– Rengeteg kaja van, Dewayne – felelte Sadie és úgy mosolygott rá, mintha egyáltalán nem nézne ki félelmetesen.

– Akkor jó – felelte Dewayne, aztán odalépett, és nyomott egy puszit Eli homlokára. Egyáltalán nem vártam volna tőle ezt a gesztust. – Annyira cuki ez a gyerek. Nem csoda, olyan szép, mint az anyukája.

Marcus halkan nevetett.

Dewayne ekkor rám nézett, és megállt. Tekintete rólam Amandára és Prestonra siklott, akik mögöttem álltak, aztán a szája lassú mosolyra húzódott.

– Na, jó, úgy látom, jól fogunk ma szórakozni. Preston, te most eljátszod a jófiút Jasonnel?

Sadie tekintete elkerekedett, és hirtelen mindenki elhallgatott. Úgy döntöttem, itt az ideje, hogy megforduljak, és üdvözöljem őket. Essünk túl rajta.

Amanda olyan szemekkel nézett Dewayne-re, mint aki épp ütni készül, de Preston arcán szórakozott mosoly ült.

– Én mindig jófiú vagyok – mondta délies akcentussal, ami nagyon jól illett szörfös külsejéhez. – Nincs semmi bajom Jasonnel. Most már nincs. – Leengedte karját Amandáról, előrelépett, és kezet nyújtott nekem. – Nincs harag – mondta.

Nehéz volt nem kedvelni ezt a fiút. Megráztam a kezét.

– Abszolút nincs – feleltem.

– Remek – jelentette ki, aztán hátralépett, és visszatette a kezét Amandára. – Látod, te kis faszfej? Minden a legnagyobb rendben – fordult Dewayne-hez.

Dewayne megrázta a fejét, és halkan nevetett.

– Na persze!

– Jól van már, Dewayne! Nem kell mindenkit felhergelni. Ez itt Stone-ék háza – szólalt meg Marcus, igyekezve diplomatikus hangot megütni.

Dewayne megvonta a vállát, és visszanézett Marcusra.

– Én csak próbálom jól érezni magam.

Újra megállt valaki az ajtóban, ezúttal egy hatalmas srác, akit Rocknak hívtak. A lábánál fürtös hajú kislány rohangált, és Preston nevét visítozta. Ahogy hátranéztem, láttam, hogy Preston lehajol, és a karjába kapja a kislányt. Rock és a felesége, Trisha örökbe fogadták Preston kishúgát és a testvéreit, amikor az anyjuk meghalt. Ezzel még szorosabb barátság alakult ki közöttük.

– Hiányoztál – mondta a kislány, és cuppanós puszit nyomott Preston arcára.

– Te is nekem – mondta Preston.

– Bocs a késésért – magyarázta Rock –, de Trisha még a fociedzésen van a fiúkkal. Daisyt nekem kellett elhoznom. Jess vigyázott rá otthon, amíg mi a fiúk edzésén voltunk.

A fejemben szöget ütött Jess neve. Azt a lányt is így hívták, akit tegnap este megmentettem.

– Te ráhagyod Jessre Daisyt? – kérdezte Willow meglepett hangon.

Rock ránézett, és összeráncolta a szemöldökét.

– Jess az unokatestvérem. És tudom, hogy nem vagytok túl jóban, de attól még tud vigyázni Daisyre.

– Tényleg nem olyan megbízhatatlan, Low – tette hozzá Amanda. – Tudom, hogy rossz tapasztalatod volt vele, de Jess tanult a hibáiból, és imádja a gyerekeket. – Ez még jobban felkeltette a kíváncsiságomat. Ha ez a lány ugyanaz a Jess, aki szétverte egy ütővel a pasija kocsiját, akkor meg tudom érteni Low aggodalmát. Nem tipikus bébiszitter alkat.

– Nekem olyan felszínesnek tűnik – tűnődött Willow a homlokát ráncolva.

Dewayne visszatért a szobába, kezében egy marék chipsszel.

– Csak azért aggódsz, mert Jess kiszemelte magának Marcust. Szerintem nem rosszindulatú az a lány, csak időnként rossz irányt vesz az élete.

Amanda morcos pillantással nézte Dewayne-t.

– Ezt most inkább hagyjuk. Már régen történt.

– Hagyjuk, pajtás! – könyörgött neki Marcus is.

– Jess időnként tényleg meggondolatlanul viselkedik, és elég sokszor ösztönösen cselekszik, de Daisyvel jól elvannak – magyarázta védekezően Rock.

– Tegnap este összetörte Hank kocsiját – közölte Marcus.

Erre minden figyelmem a beszélgetésre irányult. Nem bírtam abbahagyni a vigyorgást. A szám elé tartottam a kezem, nehogy észrevegyék. Ugyanarról a szexis szőke lányról beszéltek, akit tegnap hazamenekítettem a kocsimmal.

– Hogy mit csinált? – kérdezte elszörnyedve Sadie.

Willow felsóhajtott, és a fejét ingatta.

– A pasija, akivel már többször szakított, megint megcsalta, mire Jess fogta magát, és egy baseballütővel vagy valami hasonlóval kiütött minden ablakot a kocsiján, aztán állítólag még a gumikat is kiszúrta, mielőtt lelécelt.

Preston szórakozottan elnevette magát.

– Bocs, de szerintem ez nagyon vicces. Valahányszor meghallom a sztorit, mindig nevetnem kell.

Rock a fejét ingatta.

– ?r?lt az a?csaj. Hank meg?rdemelte, de akkorŐrült az a csaj. Hank megérdemelte, de akkor sem hiszem el, hogy meg merte tenni. Habár azt állítja, nem ő volt, és Hank az egyetlen, aki látta őt elrohanni. Utánaeredt, és látta, hogy beugrott egy Porschéba, és elmenekül. Na, ez viszont már merő hazugság. Ebben a városban senki nem jár Porschéval. Amikor a rendőrök kimentek a házukhoz, az anyja azt állította, hogy Jess egész nap vele volt, és éppen zuhanyozott. A rendőr megnézte a kocsiját, és hideg volt a motor, tehát nem tudott belekötni Starla alibijébe.

Éreztem, hogy Jax engem néz, de nem fordultam felé. Szinte hallottam, hogy mit gondol. Ő pontosan tudta, kinek van Sea Breeze-ben Porschéja. Neki.

– Hanket ismerve biztos hullarészeg volt, vagy be volt lőve. És nem lennék meglepve, ha Jess tette volna. Elvégre senki másnak nem volt indítéka. És mindannyian tudjuk, hogy Starla törzsvendégei között akad néhány zsaru a Jugsban – mondta Preston, aki még mindig vigyorgott.

Jugs? Mi a fene az a Jugs? Nem kérdeztem rá. Jobbnak láttam hallgatni. Jax szerencsére nem említette meg a Porschét, ami most is a garázsban parkolt.