A pokol tornácán
„Régen mennyire hittem a szerelemben, tele voltam reménnyel, és ma már semmiben nem hiszek, ami a szerelemmel kapcsolatos. Nincsenek érzéseim mások iránt, olyan, mintha az az egy éjszaka felemésztette volna minden érzelmemet, és azóta nem tudok szeretni, mintha az az éjszaka megfosztott volna a boldogságtól. Adtam magamból valamit, amit elvittél, ott maradtam kifosztva, üresen. A valóság és a szerelem számomra ellentmondás.”
(Mielőtt lemegy a Nap c. film)
Miután Matteo alaposan kiosztott, úgy álltam ott a kórház folyosóján, mint Bálám szamara. Az agyam nehezen fogta fel, mi is történt. A rohadt életbe! Tényleg egy bunkó picsa lennék? A hajamba túrtam, és szörnyülködve pislogtam magam elé. Végigpörgettem magamban az eseményeket, és lehangoló következtetésre jutottam. Iga
