KILENCEDIK FEJEZETIvy
Összefolynak a napok, mint az ecsetvonások egy impresszionista festményen. Ha éhes vagyok, eszem. Ha fáradt vagyok, alszom. De újabban folyton éhes vagyok. Ez a gond azzal, ha az ember kenyéren és vízen él.
Az ajtónyikorgásra kipattanok az ágyból. Felkapom a pulcsimat a leggingsemre, és lerohanok a lépcsőn. Ám amikor leérek az előcsarnokba, megtorpanok. Nem Cyrus áll előttem.
Az agyam fel sem fogja, mi történik.
Hátha elérkezett a pillanat.
Hátha ez az, amire vártam.
Úgy pattog a fejemben a sok hátha, mint a flippergolyó.
S mielőtt elbizonytalanodnék, már rohanok a nő felé.
Ő segíthet rajtam. A jelek szerint váratlanul éri közeledésem robaja, mert a szívéhez kap.
Igen!
Pontosan erre van szükségem.
– Segítség! – kiáltok fel, amikor odarohanok hozzá. Elkereke
