TIZEDIK FEJEZETCyrus
Az elmúlt napokban rengeteget dolgoztam, nem volt alkalmam ránézni a kis rabnőmre.
Mindig tudtam, hogy egy szörnyeteg vagyok, de a tény, hogy magára hagytam Ivyt a szigeten, csak megerősített ebben a hitben.
Ugyanolyan gonosz vagyok, mint ő.
Nem. Nem vagyok olyan. Semmi olyat nem veszek el, amit nem kínálnak önként.
Azt tettem, amit kellett, hogy megvédjem. Csak az elrablásával garantálhattam a biztonságát.
De miért érdekel ez engem egyáltalán? A válasz a fejemben üvölt, a távoli és eltemetett emlékek alól, amit nem vagyok hajlandó előásni. Elhessegetem a gondolatot. Ezzel most nem tudok foglalkozni. Más, sürgetőbb kérdések várnak.
Például, hogy mi a faszt fogok kezdeni azzal a lánnyal. Megígértem a bátyjának, hogy nem bántom, és komolyan gondoltam.
Betartom a
