TIZENKETTEDIK FEJEZETIvy
Ezúttal várom az érkezését. Kezd kiszámíthatóvá válni. Háromnaponta jön percre pontosan. Mire ideér, alig marad ennivaló a korábbi látogatásából. Az utolsó rizsszemig ki van számolva az étel.
Amikor megérkezik, az előcsarnokban üdvözlöm.
– Mikor engedsz el végre? – kérdem. Rám sem hederít; belép a nappaliba, és a tűzifára pillant.
– Nem fűtöttél be.
– Nem volt olyan hideg.
Hazugság. Hideg volt, de nem vagyok hajlandó elismerni, hogy fogalmam sincs, hogyan kell tüzet rakni. Nem voltam cserkészlány gyerekkoromban. Manhattanben nőttem fel, örökség várományosa vagyok, már a puszta tény, hogy szeretek kertészkedni, kisebb csodának számít.
– Nesze – mondja, és felém nyújtja a táskát, amit eddig észre sem vettem, hogy a kezében tartott.
– Mi van benne?
– Vedd csa
