TIZENHARMADIK FEJEZETCyrus
Megint hív a kis szaros.
A jelek szerint fel sem kell hívnom Trentet.
Eszemben sincs az orrára kötni, hogy már épp jelentkezni akartam nála. Jobban teszi, ha tart tőlem, és mivel nem engedelmeskedik nekem, ezért keservesen meg fog fizetni.
– Minek hívogatsz már megint? – szűröm a fogaim közt a szavakat. Több esze is lehetne. Pont ilyen szarsággal fogja kinyíratni magát és a húgát.
– Hol a húgom?
A jelek szerint mégis halálvágya van. Fogom a konyakot, amit az imént töltöttem magamnak, és belekortyolok. Ahogy a fűszeres, ugyanakkor keserű íz lecsúszik a torkomon, megenyhül annyira a tartásom, hogy válaszolni tudjak.
– Azt hittem, ezt már megbeszéltük, Trent.
– Szart sem beszéltünk meg! – vág vissza, és kurva nagy szerencséje, hogy nincs itt, egy szobában ve
