TIZENHETEDIK FEJEZETIvy
Szánalmas vagyok. Tudom, hogy szánalmas vagyok. De hiába, mégis annyira örülök ennek a pasinak, hogy leülök odakint és várom, hogy megérkezzen. Amint meghallom az egyre közeledő motorzúgást, lesietek ide, és amekkora marha vagyok, várok.
– Nem éred meg a fáradságot – szól egy idegen hang, és arrafelé fordulok. Egy férfi áll előttem, akit sosem láttam azelőtt. Úgy néz rám, mintha meg akarna ölni a tekintetével. Úgy néz rám, ahogy az ember a halálos ellenségére néz, mielőtt elmetszi a torkát. De ennek semmi értelme. Nem is ismerem őt.
Ösztönösen kihúzom magam és ökölbe szorítom a kezem. Lehet, hogy ijesztő a fickó, de én nem hátrálok meg.
– Hogy mondta? – kérdem az idegentől, és a szemébe nézek, ám amit látok, attól meginog a színlelt bátorságom. A sötét szempárbó
