TIZENNYOLCADIK FEJEZETCyrus
– Mi ez az egész? – Odacsörtetek Zéhez, akinek van pofája zavart színlelni. Nem tetszik, hogy itt találom, és az sem, hogy szóváltásba keveredett Ivyval.
– Semmi. – Vállat von.
Amikor megállok előtte, összehúzott szemmel nézek le rá, amit tágra nyílt pillantással viszonoz. – Tudom, hogy nem értesz egyet azzal, amit itt csinálok, de nem vonhatsz engem kérdőre – mordulok rá.
A ház felé pillant, és átsuhan valami az arcán. Túl gyorsan történik ahhoz, hogy fel tudjam mérni, végül azonban megadóan lehajtja a fejét. Helyes. Nem szabad elfelejtenie, hogy hol a helye. Ez az én bizniszem, az én tervem, jobb, ha megjegyzi, hogy meddig mehet el.
– Az egyik legmegbízhatóbb emberem vagy, Zé. Gondom lesz ebből?
– Nem. – Kinyitja, majd becsukja a száját. Lenne még mondan
