HUSZONÖTÖDIK FEJEZETIvy
Beletelik egy órába, mire sikerül rendet tennem, és megszabadulok a tönkrement törölközőktől. Mire elkészülök, büdös vagyok és izzadt, zuhanyozni vágyom, de előbb gondoskodnom kell a betegemről.
Visszamegyek a konyhába, hogy kényelembe helyezzem Cyrust, ám a konyha üres.
– Hová a fenébe tűntél? – dünnyögöm magamban. Körülnézek a földszinten, és amikor sehol sem találom, felmegyek az emeletre.
A hálószoba ajtaja tárva-nyitva, besétálok. – Nem lett volna szabad feljönnöd a lépcsőn! – korholom, de itt sem találom. Jobbról, a félig nyitott ajtó mögül zajt hallok, ezért odalépek.
– Az istenit, Cyrus, ágyban a helyed, nem mászkálhatsz a házban! Felszakítod a varrataidat – csattanok fel, majd megtorpanok.
A résnyire nyitott ajtón keresztül látom, ahogy Cyrus letolja
