HUSZONHETEDIK FEJEZETIvy
Nem tudom elhinni, hogy megint ezt csinálom.
Ha nem lenne ilyen idegesítő, most nem került volna ebbe a helyzetbe, és nem lennék kénytelen olyasmit tenni, amihez nem is értek. Arra koncentrálok, hogy összevarrjam a sebet a lábán, közben a fejemet rázom, mert annyira felelőtlen.
Legszívesebben megfojtanám, amiért ennyire makacs.
– Aggódnom kéne? – kérdi, mire felpillantok az arcára. Nem válaszolok. Csak összehúzom a szemem. – Olyan halálosan szorítod azt a tűt, és nem valami gyengéd az érintésed.
Megfeszülnek az ujjaim. – Mondtam, hogy vigyázz. Úgy viselkedsz, mint egy állat, és tessék! – csattanok fel. – Orvoshoz kell menned. – A levegőbe emelem a kezem. – Mikor jön vissza a hajó?
– Amikor szólok nekik – feleli.
– Hogyan? Van nálad telefon? – Észre sem vesze
