HUSZONNYOLCADIK FEJEZETCyrus
Forr a vérem a gondolattól, hogy az a rohadék megint fájdalmat okozott Ivynak. Az elmúlt huszonnégy órában legalább egy tucatszor eltűnődtem azon, hogy miért nem mondom el neki. Nem jövök rá, hogy kit védek azzal, ha titokban tartom az igazságot. De azóta rájöttem. Csak őt védem.
Nem akartam még jobban beletiporni a lelkébe.
Ivynak a családja a mindene. Lehet, hogy mostanában nem rajong az apjáért, de az emlékei még tisztán ragyognak. Nincs jogom bemocskolni őket.
Tudom, hogy megszakadna a szíve, ha megtudná, hogy azért tartom fogva ezen a szigeten, mert a saját apja eljátszotta őt egy kártyapartin.
Ha csak eszembe jut, legszívesebben megölnék valakit.
Ivy túl jó ember ahhoz, hogy felismerje az apjában lakozó gonoszt. Vagy túl naiv, de szeretném azt hinni
