Kedd, reggel hat óra
Léna
– Ha azt hiszed, mindent megtehetsz, nagyon tévedsz. – Ezt a hangot már hallottam. Amikor a főnököt kereste, többször is. Határozott női hang. – Elég volt ebből, eddig tűrtük a kis játékaidat, de most már vége.
Nem tudom eldönteni, beengedjem-e.
Talán valóban túlléptem a határokat. Nem kellett volna elhitetnem a főnökkel, hogy nem lehet gyerekem. És azt a kis faszt is hagynom kellett volna a francba, meg a Gucci táskás, üres fejű feleségét. Teljesen fölösleges volt felbérelnem a szomszéd kissrácot, hogy ijesztgesse, meg biciklis rablást hajtson végre. Árontól úgysem akartam semmit, csak hogy zsarolhatóbbá váljon. Egy szex, egy fotó, és máris lett volna valami a kezemben.
De most minden kiderült.
Ott áll az ajtó előtt, és már az arcát is látom.
A francba.
