24
Év végére megtanultam helyesen írni. (Én azt hittem régebben is, hogy helyesen írok, de Heni néni nem osztotta ezt a véleményemet. Aztán valahogy elkezdtem máshogy írni a szavakat, mint korábban. Úgy, ahogy leírva lefotózta őket az agyam.)
A szünidőt szinte teljes egészében a nagyanyáméknál töltöttem, és tényleg egész jó nyár lett volna, mert a nagymami megtanult bot nélkül közlekedni, ismét kijárt a piacra, és engem is mindig magával vitt. A nagyapám pedig szerzett valahonnan vásznat és egy csomó olajfestéket, és sorra festette a képeket, főleg Bunyeszról, mert erre kértem. Júliusban a Peti is eljött hozzánk, és dumáltunk a suliról, meg arról a lányról, akivel év közben járt, de aki végül dobta őt a már hatodikos Rajnaiért. (Titokban ennek nagyon örültem, de megpróbáltam szomorú képe
