25
Aztán olyan gyorsan elmúlt az ősz, hogy szinte észre sem vettem. Bejártam a suliba, mondjuk, nem is igen tehettem volna másképp, mert a Zoli minden reggel elvitt kocsival, megtették ezt az óvintézkedést anyámmal, nehogy kedvem szottyanjon másfelé venni az irányt. Persze ha nagyon akartam volna, így is lelépek – miből áll úgy tenni, mintha bemennék a suliba, aztán amikor Zoli kocsija eltűnik az utcából, választani egy új célpontot? De nem tettem, nem mintha imádtam volna a sulit, de legalább volt egy hely, ahol valami történt velem. Nem voltak közeli barátaim az osztálytársaim, de azt hiszem, ez inkább rajtam múlt, mert én már – hiszen tudjátok – elég sokat csalódtam. A Petit gyakran láthattam, de keveset beszéltünk, mert belezúgott a Klaudiába, aki a párhuzamos osztályba járt, és mindi
