Küszöbök

Fejezet 4

– Gratulálok. Mit csináltál?

– Pofon ütöttem Katit.

– Pápayt?

– Azt, a dögöt. Nem tudtam, hogy spicli. – Csibészes mosoly bujkált a szemében. – Akkora pofont adtam neki, hogy a szemüvege is darabokra tört. Milica nénit meg a guta kerülgette.

– Remélem, őt nem vágtad szájon?

– Őt nem. De most már bánom.

– Köpd ki azt a vacak füvet. Mi vagy te, kecske? Folyton legelsz.

Andrea látta, hogy a fiú ideges, váratlanul és valószínűleg kellemetlenül érte a hír. Elfi mama, ha meghallja a történteket, szörnyülködni fog. Csabuska pedig már anyukájára gondol. A fiú hátrasimította homlokából a haját. – De hát mit árult be Pápay? Mit csináltál?

– Hülye voltam – mondta őszintén a lány. – Felolvastam neki a leveledből.

– Te tényleg hülye vagy. Mit szólnál hozzá, ha én is felolvasnám a leveleidet? Várhatod, míg újra írok. Ilyet még nem is hallottam. Még jó, hogy nem a rádióban olvastad fel. Szerelmes levelek Berlinből.

– Most mit csinálsz ebből ilyen nagy murit? Hülyeséget csináltam, beismerem. Ha akarod, tisztelettel bocsánatot kerek. – Hangjából kiérződött a gúny, de tekintete inkább fájdalmas volt. – Különben is csak két-három mondatot olvastam fel. – Csaba csak akkor kezdett ájuldozni, amikor a lány megmondta, hogy melyek voltak a felolvasott mondatok, de nem szólt, csak ökölbe zárta ujjait. – Az a varkocsos béka megkérdezte, hogy én, illetve te, vagyis hogy mi azt csináljuk-e? – Elpirult, de elhatározta, hogy azért is elmond mindent. – Én meg fel akartam vágni, és azt mondtam, persze hogy azt csináljuk. Már régen, ő meg egészen beleremegett, izgatott lett, azután faggatni kezdett, hogy milyen, mit érzek akkor, jó-e és így tovább, de én erre már isten bizony nem válaszoltam neki semmit, csak annyit mondtam, hogy ha nagy lesz, majd ő is megtudja. – Meghúzta a vállát. – Arra igazán nem gondoltam, hogy az a béka azonnal Milica nénihez szalad, és zűr lesz a dologból. Tudtom nélkül átkutatták a szekrényemet, a levelet pedig elvették, és akkor már ők kezdtek faggatni, én meg először bőgtem, amiért elvették a levelet, aztán elmondtam őket mindenféle vacak, irigy vénkisasszonyoknak. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy miket vágtam a fejükhöz. – Gondolkodva felnézett a felhősödő égboltra. – Az biztos, hogy azt is mondtam Milicának, hogy papkurva.

Csabának valahogyan elillant a dühe. Már sajnálta a lányt. Hirtelen maga elé képzelte a líceum barátságtalan, rideg igazgatói irodáját, a csont és bőr Milica nénit, Andit, aki emberségében megalázva áll az ösztövér igazgatónő előtt. Sajnálatát a felháborodás váltotta fel.

– Rohadtak – mondta dühösen. – Apád mit szólt?

– Nem tudja. Nem mertem megmondani neki.

– Majd én megmondom.

A lánynak ez nagyon jólesett. Most, hogy Csabát maga mögött tudta, már nem félt. – Kösz, de én akarom megmondani.

– Mikor? Úgy tudom, holnap apámmal együtt Ausztriába utaznak.

– Ma este megmondom. Tulajdonképpen örülök, hogy otthagytam őket. Beiratkozom a Szilágyiba. Miért kell kollégiumban laknom, nem igaz?

– Maradj itt.

– Azt hiszed, nem maradnék? Intézd el, és itt maradok.

A fiú hanyatt dőlt. – Az úrjézusát – mondta. – Ha itt maradhatnál.

– Tényleg szeretned? – A fiú fölé hajolt, és szájon csókolta. Ebéd után ért haza. Apja már mindent tudott. Ott hevert az íróasztalán a líceum igazgatójának a levele. Bernáth Gézát is váratlanul érték a történtek, háromszor is elolvasta a levelet. Nem tartotta szerencsésnek, hogy Andreának másik gimnáziumban kell folytatnia, a tanulmányait. Mindent elhitt az igazgatónő leveléből. Pápay „Kati megporozását éppúgy, mint Andrea „durva, nyomdafestéket nem tűrő, drasztikus” jelzőit, azt azonban nem hitte, hogy évek óta szerelmi viszonyt folytat a mellékelt levél írójával, csetényi Hajdú Csaba egyetemi hallgatóval. „Elolvastam a »bűnjelet«, ami megcáfolhatatlanul bizonyítja, hogy az Ön lánya bűnös, a líceum szabályzatával és szigorú előírásaival összeegyeztethetetlen életmódot folytat”, de a piros tintával aláhúzott mondatok: „Drágám, már alig várom a pillanatot, hogy újra veled lehessek. Reggeltől reggelig azt csináljuk majd... Szóval azt. Tudod, mire gondolok, ugye?” Ezek a sorok egyáltalán nem bizonyították Andrea bűnösségét.

– Ostobaság – dörmögte, és az asztalra dobta a levelet. – De majd meglátjuk.

Andrea megcsókolta apját. A levelet is azonnal meglátta az asztalon.

– Elolvashatom? – kérdezte.

– Nem neked írták, de elolvashatod.

Felvette a levelet. Szótlanul végigolvasta. – Pontosan így történt – mondta.

Bernáth hátradőlt a karosszékében. Megtömte pipáját, rágyújtott.

– Minden igaz? – kérdezte. A lány az apjára nézett. Hirtelen kiolvasta tekintetéből, hogy mire gondol.

– Még lány vagyok – mondta halkan. – Egyébként minden igaz. Szeretném, ha elhinnéd.

Bernáth kinézett az ablakon. Odakünn csendesen esett, ólomszürke volt az égbolt.

– Elhiszem – mondta. – De egyáltalán nem örülök a történteknek. Én mindig azon voltam, hogy megértsem a problémáidat. Ha igazad volt, elismertem. De úgy gondolom, most nem volt igazad. – Kivette a szájából a pipát, megpiszkálta a parazsat, közben egy-egy pillantást vetett a mogorva arccal figyelő lányra. – Én még sohasem ütöttelek meg. Akkor sem, ha megérdemelted volna. Hogy jössz te ahhoz, hogy arcul üssél egy másik embert?

– Besúgott! – A lány arca szinte lángot vetett az indulattól. – Spicli, hát nem érted?

– Akkor is – mondta az apja. – Nem mondhatod, hogy megalkuvásra neveltelek. De utálatosnak és undorítónak tartom az efféle magatartást. Úgy tudom, Pápay Kati gyenge teremtés. Ugye, jól tudom? – Andrea bólintott. – Gyengébbet megütni... Csuda nagy dolog... – Látta, hogy a lány szemét ellepi a könny, De nem törődött vele. – Persze, nem tudom, ki hogy van vele, magam részéről gusztustalannak tartom a szerelmi ügyek kiteregetését. Őszintén szólva, ez a tulajdonságod nagyon váratlanul ért. Sok mindent megértek, azt is, hogy indulatos voltál, és Milica nénit legorombítottad. Nem helyeslem, de megértem, ha figyelembe veszem a körülményeket. De hogyan értsem a dicsekvésedet? Barátnőd Pápay? Tudtommal nem. És ha barátnőd volna?

– Igazad van – mondta a lány. – Hagyd abba, hülye voltam. Elismertem Csabának is. Ne kínozz.

– Csabának is elmondtad?

A lány szeméből kibuggyantak a könnyek. Bólintott. – Elmondtam. Semmit sem tagadtam le. Úgy lerámolt, hogy nem álltam a lábamon.

Bernáth megsajnálta a lányt. Szerette volna megvigasztalni, de tudta, hogy most helytelen lenne. Szenvedjen csak. Edződjön. Még úgysem sejti, hogy milyen nehéz idők jönnek. Becsületes, tiszta kölyök. Ha Csabának is bevallotta, hogy a levelét megmutatta Pápaynak, akkor még nincs baj.