Küszöbök

Fejezet 5

– Ne bőgj – mondta szigorúan. – A sírással semmit sem oldunk meg. Itt van a fiatalúr levele. Tedd el. Az ügynek ezt a részét lezárhatjuk. A továbbiakat pedig megbeszéljük, ha visszajöttem.

Este, lefekvés előtt Bernáth azt mondta:

– Tudom, hogy szereted Csabát. Én is kedvelem őt. De gondolj arra, januárban leszel csak tizennyolc éves.

– Ezt most miért mondod? – apjához ment, és a lábához ereszkedett a szőnyegre. Már nem gondoltak a délutáni beszélgetésre, nem felejtették el, csak következetesen betartották a sok évvel ezelőtt kialakított játékszabályt, ha tisztázták egymással a nézeteltéréseiket, többé nem beszéltek róla. – Évek óta egyedül élek. Eddig nem jutott eszedbe, hogy vigyáznom kell magamra?

– Dehogynem. Csakhogy Csaba két éve Berlinben tanul. Most viszont két hétig reggeltől estig együtt lesztek.

– Ahogy te tévedsz – mondta a lány mosolyogva. – Ha Csabának esze van, estétől reggelig. Most olyan országban élek, ahol a lánynak szülni dicsőség.

– Igen, De te nem német lány vagy. – Bernáth elkomolyodott. – Tréfán kívül. Ostoba dolog lenne, ha összeszednél egy gyereket.

Andrea felállt, leült apjával szemközt egy alacsony zsámolyra. A nyitott ablakon behallatszott a magasvasút csattogó zaja. – Apa, az osztálytársaim közül már sokan nem lányok. Hülyeségből vesztették el a szüzességüket. Én még lány vagyok, és nem szeretnék ostobaságot elkövetni. Tizenhét éves múltam, szeretem Csabát. Mondd meg nekem, hogy mit csináljak. Én igazán hallgatok rád.

Bernáth már bánta, hogy szóba hozta a dolgot. Andi most már addig fogja faggatni, amíg megnyugtató választ nem kap. De ezekről a dolgokról nagyon kínos beszélni. Tekintetével végigsimogatta a lány hosszúkás arcát, sötétbarna haját, a fehér blúzon átdomborodó mellét. Hát igen. Andi már nem gyerek. Megnőtt, és most azt szeretné, ha ő áldását adná a szerelmükre. Mindig nyíltan és őszintén beszélt vele mindenről, így a szerelemről is, sohasem ijesztgette őt a pokollal, mennyei üdvösséget sem ígért neki, a hittankönyvet meséskönyvként olvasták, a jóisten meg Jézus Krisztus Andi tudatában a Hófehérkével, a törpékkel, Piroskával és a farkassal került egy társaságba. Most egy pillanatra azon tűnődött, helyes volt-e ez a nevelési módszer, jól tette-e, hogy megfosztotta a valláserkölcs illúzióitól? Igen, jól tette. Bizonyára boldog emberek az istenhivők, de az élet azt bizonyítja, hogy a szerelem és a testi vágy megkeseríti a vallásos emberek boldogságát. A vallás előírásai nyomasztó terheket raknak a lelkiismeretükre, a „bűn” érzésétől nem tudnak felszabadultan szeretni.

– Ismered a felfogásomat – mondta a lánynak. – Beszélgettünk erről sokat. A szerelem nemcsak érzelmi, hanem testi kapcsolatot is jelent. Azzal válik teljessé! Hogy ez a teljesség mikor következik be, arra nincsen szabály és előírás. Ti évek óta szeretitek egymást. Most mondjam azt, hogy a szerelmetek érzelmi határa tizennyolc éves korodig terjed, utána az érzelmi kapcsolatot kiterjeszthetitek a testi kapcsolatra is? Ostobaság lenne. Csak azt mondhatom: az a kapcsolat, ami megaláz, lealjasít, amit másnap vagy később magad előtt is szégyellsz, ami az undor érzését váltja ki benned, az nem szerelem.

*

Andrea hanyatt feküdt, tekintetét végigfuttatta a mennyezet megsárgult tapétáján. A heves északi szél időnként bele-belekapott az ablak-redőnybe, megzörgette, aztán csend lett megint. Csaba egyenletesen, nyugodtan lélegzett, mélyen, egészségesen aludt mellette.

A lány számolgatni kezdte a napokat. – Úristen – gondolta –, három nap múlva vonatra ülök. Lehetséges, hogy tíz hónapig nem látjuk egymást megint? – Karja már nagyon fájt, óvatosan kihúzta a fiú feje alól. Cigarettára gyújtott, a hamutartót a takaróra tette, és csendesen cigarettázott. Az elmúlt tíz nap eseményei összekeveredtek benne, hagyta, hogy gondolatai összevissza csapongjanak, hiszen számára csak egyetlen emlék létezett, a vasárnap éjszaka, amikor egymásé lettek. Hétfőn, mikor kimentek az állomásra Elfi néni és Attila elé, nem tudott megszabadulni attól a gondolattól, hogy arca biztosan elárulja az éjszaka történteket. Az elindulás előtt hosszan fürkészte arcát a tükörben, kereste rajta a változást. Úgy találta, hogy tekintete nyugodtabb, derűsebb, szemének kék színe pedig áttetszőbb. Elfi néni nem láthatott rajta semmi különöset, mert azonkívül, hogy dicsérte remek, barna színét, nem szólt, megcsókolta az arcát, megölelte. Attila is barátságos volt, és nem találta most ellenszenvesnek, pedig szőke haja vörösebbnek látszott, mint máskor. Újra megpróbálta visszaidézni az elmúlt napok eseményeit, a szeretkezéssel töltött órákat, a csendes beszélgetéseket, az álmodozást a jövőről, De a felidézett képek rögtön elmosódtak. Távolinak tűnt minden, csak a boldogság érzése volt valóságos, szinte tapintható. Lehet, hogy az arcán semmi sem látszik abból a változásból, amin keresztülment, De ő tudta: már nem azonos azzal a lánnyal, aki tíz nappal ezelőtt volt.

Óvatosan kibújt a takaró alól. Magára öltötte köntösét, majd óvatosan a fürdőszobába ment. Langyos vizet eresztett a kádba, és megpróbálta gondolatok nélkül élvezni a fürdés örömét. De nem sikerült, mindig eszébe jutott valami.

Tegnap este arról beszélgettek, hogy Csaba miért viselkedett olyan tartózkodóan megérkezése után. Nagyon örült a fiú őszinteségének, De azért kicsit szomorú volt, arra ugyanis nem gondolt, hogy Elfi néni ellenezné a házasságukat. Erőt vett keserűségén.

– Nem azért akartam a tiéd lenni – mondta –, hogy feleségül vegyél. Csaba csodálkozó szemmel meredt rá.

– Te akartál az enyém lenni?

Nevetve válaszolt. – Azzal jöttem el Pestről, hogy a nyáron a szeretőd leszek. Jól hallottad, az akartam lenni, a szeretőd.

Habosra szappanozta testét, aztán a vízbe merült. Persze, szívesen a felesége lenne, De sohasem fog szólni a házasságról. Aztán majd csak történni fog valami. Elfi néni mindenesetre utálja. Örülhetne, ha olyan menye lenne, mint ő. Csak azt tudná, hogy ezek a Huttenek mire olyan büszkék.

– Úgy látszik, anyád Walter bácsinak is megtiltotta, hogy megnősüljön – mondta tegnap este Csabának.

– Fenét – mondta nevetve Csaba.

– Akkor miért nem nősül meg? Gazdag, jóképű, és még nem is olyan nagyon öreg.

– Ez mind igaz, csakhogy Walter bácsi homokos. Döbbenten nézett rá.

– Te ezt honnan tudod?

– Tőle, Walter bácsitól. – Aztán Csaba elmesélte a furcsa históriát. Poor Endre két évvel ezelőtt nem kapott szállást a teológia kollégiumában. Csaba meghívta Walter bácsihoz. Néhány hónapig nem történt semmi. Békességben éltek. Egyszer csak Endre kétségbeesve közölte Csabával, hogy Walter bácsi kikezdett vele. Mi az, hogy kikezdett? – kérdezte Csaba. – Beszélj magyarul, szentfazék. Meg akart izélni? – Azt nem – mondta Endre ijedten, de nem volt hajlandó elmesélni a részleteket. Még aznap elköltözött a villából. Csaba figyelni kezdett. Feltűnt, hogy Walter bácsi tisztiszolgája és gépkocsivezetője lányos képű fickó. Azt is észrevette, hogy a villában rendezett baráti összejöveteleket mindig nők nélkül tartják. Kezdte magát rosszul érezni, elhatározta, hogy elköltözik ő is. Másnap bejelentette szándékát. Walter bácsi csodálkozott, és faggatni kezdte: miért akar elköltözni. Csaba nem sokat handabandázott, megmondta az igazat. Walter bácsi megdöbbent, aztán beismerte, hogy homoszexuális. Megkérte Csabát, hogy édesapjának ne szóljon.