Küszöbök

Fejezet 7

– Hol van most a lány?

– Valamelyik koncentrációs táborban – mondta Csaba. – Apja azzal úszta meg a letartóztatást, hogy nyilvánosan megtagadta.

– Szegény lány – mondta Andrea. Megfordult, homlokát a hűvös ablaküvegnek feszítette.

A szerelvény hangos dübörgéssel száguldott a berlini házak között.

*

Elfi asszony saját fiaként szerette Poor Endre másodéves teológust. Poorné, a beteges, kicsit hajlott hátú Róza, az ő rábeszélésére küldte fiát a berlini teológiára. Elfi, aki jóban volt a berlini evangélikus egyházkerület néhány vezetőjével, könnyűszerrel elintézte, hogy Endre ösztöndíjat kapjon. Nem mintha erre Pooréknak szükségük lett volna, hiszen vitéz Poor Viktor a Német-Magyar Kereskedelmi Társaság ügyvezető igazgatója és számos vállalat felügyelő bizottságának a tagja volt, jövedelme öt gyerek külföldi tanulmányát is lehetővé tette volna, Elfi azért fáradozott, mert így biztosra vette Endre kiküldetését.

– Ezt a megtisztelő ajánlatot, kedves Rózám, nem utasíthatjátok vissza – magyarázta. Elfi asszonyt egyáltalán nem érdekelte, hogy Endre hivatást érez-e a lelkészi pályához, arra számított, hogyha a Poor gyerek Berlinben tanul, közelsége jó hatással lesz Csaba jellemének alakulására. Erőszakos magatartásának ez volt az igazi oka. Ugyanis évek óta nyugtalanította őt Csaba különös irányba fejlődő egyénisége. Azzal tisztában volt, hogy kisebbik fia rajongva szereti őt, hallgat is rá, de felismerte a cinizmusra való hajlamát, a családi hagyományok iránti közönyét, a lelkesedés hiányát. Titokban évekig azt remélte, hogy Attila katona, Csaba pedig lelkész lesz. Kisebbik fia azonban az érettségi előtt határozottan kijelentette, hogy orvos akar lenni. – Anya – mondta Csaba –, én nem tudom bebizonyítani, hogy van isten, azt sem, hogy nincs. Azt mondjátok, hogy van, nem vitatkozom, elhiszem. Kedvetekért templomba is járok. Rendszeresen részt veszek az úrvacsorán is. De bocsáss meg, drága Mutti, azt már ne kívánjátok tőlem, hogy el is higgyem mindazt, ami a bibliában van. Élvezettel olvasom, mert mint olvasmány nagyon érdekes, helyenként szinte költői, de csak úgy tudom felfogni, mint afféle irodalmi alkotást.

Elfinek nagyon fájt ez a beszéd, Hajdú tábornokot különösképpen nem érdekelte, mert – bár istenhivő volt – nemigen lapozgatta a bibliát. Az volt a véleménye, hogy isten van, létezik, hiszen valakinek lenni kell, aki igazgatja a világegyetem dolgait, de a bibliát valamikor okos papok találták ki isten létének bizonyságára, s amíg jobb és hasznosabb dokumentumot nem produkálnak, addig szükség lesz a szentírásra.

Elfi úgy látta, hogy Endre jó hatással van Csabára. Szerette a csendes, fanatikus teológust, és szerette Radovics Milánt is, Csaba másik barátját. Igaz, őt megint másképpen és más meggondolásokkal.

Elfi asszony augusztus tizenhatodikán Londonból jövet egyenesen Budapestre utazott, ott akart lenni Attila hadnaggyá avatásán. Büszke volt a fiára. Az avatás után két napot még Pesten töltöttek, és augusztus harmincadikán este érkeztek Berlinbe. Endre is velük jött, a tanítás megkezdése előtt a teológia könyvtárát akarta bújni, két év óta a magyar reformátorok életéhez keresett adatokat.

Az úton sokat beszélgettek. Elfi főleg Angliáról és az egyiptomi utazásairól mesélt, egyáltalán nem titkolta, hogy nagyon tetszik neki az angol társadalom, az évszázados hagyományok tisztelete, amit remekül össze tudtak egyeztetni a modern élet megkívánta demokratizmussal. És mindez azért tetszik neki, mert az angolok demokráciája mélységesen tiszteletben tartja a hagyományokat, az egyes társadalmi osztályok előjogait.

Endre lelkesen helyeselt, Attila azonban szenvedélyesen vitatkozott anyjával. Igen, híve ő is a demokráciának, De borzasztó lenne elképzelni, ha Magyarországon angol mintára demokratikus jogokat adnának a primitív, írni-olvasni nem tudó népnek, vagy mondjuk, a zsidóknak. Először meg kell törni a zsidó bankárok és gyárosok hatalmát, a magyar földbirtokosokat ki kell szabadítani a zsidó bankárok karmai közül, aztán át kell nevelni a népet, vissza kell szerezni az elrabolt területeket, utána majd lehet demokráciáról mesélni. Még beszélni is. De addig vaskézre van szükség. Központi akaratra. Elég baj, hogy Gömbös beteg, és a zsidó bankárokkal paktáló Bethlen Pista bácsi ellenzéki politikát folytat.

Endre sok mindenben igazat adott Attilának is, de megjegyezte, hogy politikai egységre csak akkor lehet számítani, ha a kormányzat valamiképpen segít a nép nyomorán. Hitler némely intézkedésével nem ért egyet, De mégis csodálja, bizonyos értelemben isten ostorához, Attilához hasonlítja, mert hatalomra jutása óta csodákat művelt. Visszaadta egy legyőzött nép nemzeti büszkeségét, hitét, megszüntette a munkanélküliséget, ha radikálisan is, De alapvetően felszámolta az isten- és egyházellenes bolsevizmust, az erkölcsöt romboló weimari szabadságot, a minden isteni és emberi eszményt sárba tipró dekadenciát.

Elfi kényelmesen hátradőlt az ülésen, egész testével átvette a szerelvény puha ringását, és élvezte a fiúk vitáját. Nem tetszett ugyan Attila néhány megállapítása, tudta, hogy szemléletét a katonaiskolában alakították ki, De meggyőződéssel hitte, a fiú szemléletét sikerül majd ügyesen befolyásolniuk. Nem sürgős, nem kell fejjel rohanni a falnak. De azért nem mulasztotta el, hogy véleményét kimondja.

– Félek, fiam, hogy Hitler bajt fog hozni a német népre.

Attila csodálkozva nézett anyjára.

– Hogy érted ezt?

Az asszony egy-egy csepp kölnit tett nyakára, a füle mögé, aztán aranyszipkájába illesztett egy egyiptomi cigarettát.

– Bizonyos jelek – mondta megszíva a cigarettát – arra mutatnak, hogy Hitler tanácsadói, közvetlen munkatársai primitív emberek, ellenségei a német arisztokráciának. Csak egy példát, kedvesem. Walter egyidős apáddal. Vajon miért alezredes még ma is? Mert rossz katona? Nevetséges. Kiváló képesítésű vezérkari tiszt. Valószínűleg azért nem lép elő, mert a Führer tanácsadói az arisztokráciát látják benne.

– Mondanék én valamit, édesanyám – szólalt meg Attila. – Nagyon kérlek, ne érts félre, nem akarlak megbántani. – Elhallgatott, pecsétgyűrűjét forgatta az ujján. – Biztos vagy te abban, hogy amit te és mondjuk, Walter bácsi érez, az valóban demokratikus érzés?

Elfi mosolyogva megrázta szőke fejét, jelezvén, hogy nem érti fia szavait.

– Megmagyarázom – mondta a hadnagy. – A Huttenek akkor is bárók, ha nem használják a bárói címet. A Hajdú család sem a hétszilvafás nemesek közül való. Ha jól tudom, közel nyolcezer magyar hold a földbirtokunk. Tehermentes birtok ez, ami nem kis dolog. Neked is jelentékeny vagyonod van. Vagyis mi valakik vagyunk. Múltunk, társadalmi helyzetünk, súlyunk sok mindenre kötelez minket. Helyénvalónak tartod például azt, hogy édesapa legjobb barátja egy liberálisan gondolkodó újságíró?

– Bernáth Gézára gondolsz?

Attila bólintott. – Őrá. – A fülkében meleg volt. Kigombolta a zakóját. – Nekem személy szerint nincs kifogásom Bernáthék ellen, de édesapa sok mindenben átveszi Géza bácsi liberális nézeteit és elveit.

– De ez miért baj? Nem értem.

– Bernáthnak nincs vagyona. Hivatalnok. Nyilvánvaló, hogy az az ember, aki hivatalnoki fizetéséből él, másképpen gondolkodik a világról és mindenről, mint mi. Másképpen kell gondolkodnia. Továbbmegyek. Rendjén való, hogy az öcsém legjobb barátja egy Radovics Milán nevű fickó? Nem ismerőse, édesanyám, a barátja. Ez nem lenne veszélyes akkor, ha a saját köréből is barátkozna néhány fiúval. Mosolyogsz, pedig ez nem mosolyogni való. Mi szükség van arra, hogy Csaba puszipajtása legyen a cselédeknek. Miska bácsit nem lehet levakarni róla, és őt sem az öregről. És meg valamit, Andrea. Gondolod, kettőjük kapcsolata meg ma is pajtáskodás? Édesanya, hogy ti ezt elnézitek, az nem demokratikus gondolkodás, hanem liberalizmus. – Felemelte a kezét. – Bocsáss meg, csak egy kérdést még. Ha Csabus bejelenti, hogy feleségül akarja venni Andit, mit fogsz mondani?