Küszöbök

Fejezet 13

Megint nevetnek. Miska. Leesne Attila ujjáról az arany pecsétgyűrű, vagy kirúgnák a Ludovikáról, ha azt mondaná, Miska bácsi. Elvégre az öreg az apja tisztilegénye volt a háborúban.

Az első balatoni napok még csak elteltek valahogyan, De később egyre egyhangúbb lett az élet. Attilával és szüleivel csak az étkezések alkalmával találkozik. Bátyja külön utakon jár, nem tudja, hova, merre, nem is érdekli. Pihen, úszik, vitorlázik, olvas, néha a zongorához ül, és kedve, hangulata szerint játszik. Andira gondol, és várja a levelét.

Szülei néhány napra Bethlen István gróf vendégei. Attila a szabadságot arra használja fel, hogy három napra átcsalja Almádiból barátját, Babarczy Bálint hadnagyot és húgát, Emőkét. Bálint huszártiszt, dölyfös, kevély fiú. Húga vörös hajú szépség, nem tud mit kezdeni magával, unatkozik és flörtöl.

Váratlanul betoppan Milán. Azonnal észreveszi, örömében indián módra felüvölt. Milán leugrik a kerékpárjáról, nyergénél fogva tolja, teste csokoládébarna, csak szeme fehérje és fogsora villog. Attila leereszkedő udvariassággal fogadja, nem is tegezi, Milán egy pillanatig csodálkozik, aztán megvonja a vállát. Emőke viszont érdeklődéssel nézi a jó kiállású, barna fiút. Milán is szemügyre veszi a feltűnően csinos lányt.

– Te, Csaba – kérdi később, mikor jó messze beúsznak. – Ez a lány a bátyád menyasszonya?

Ő nevetve válaszol: fenét, De a bátyám le akarja húzni a bugyiját.

– Akkor, öregem, a konkurencia törvényei az érvényesek. Hanyatt fekszenek a vízen, élvezik a napsütést, a hullámok hűvös simítását.

Attiláék a stégen napoznak. Emőke fürdőruhában sokkal izgatóbb, mint felöltözve. Észreveszi őket, felül, tenyerét a szeme fölé teszi. – Remek a víz, ugye?

– Isteni – mondja Milán, és ő jól látja, hogy a lány duzzadó mellét nézi. Leül a lánnyal szemben, kér tőle egy cigarettát, rágyújt, aztán közvetlen modorával azt mondja: – Ilyenkor érti az ember, hogy azoknak a rohadt sváboknak miért fáj a foguk a Dunántúlra.

Attila felül, szúrós szemmel Milánra néz. – Rohadt svábok? – kérdezi. – Kikre gondol?

Ő észrevétlenül int Milánnak, hogy ne vitatkozzon, de annak aztán integethet.

– Kikre? – Milán maga elé fújja a füstöt. – Hitlerékre. Babarczy is felkönyököl. Megszívja a fogát, és azt mondja:

– Hát ami azt illeti, maga, barátom, nagy marha. Biztosan a zsidó komáitól hallotta ezt a bődületes hülyeséget.

A lány a bátyjára szólt.

– Hogy beszélsz, Bálint? Nem vagy az istállóban.

– Ne kotyogj közbe. Ha Radovics úr sértve érzi magát...

Ő közbeszól: – Én érzem sértve magam. Milán a barátom. Kérlek, beszélj vele tisztességesen. Én is tisztességesen beszélek a bátyám barátaival.

– De ők – mondja Attila – nem rohadtozzák le a németeket, és nem terjesztenek rémhíreket.

Milán furcsán mosolyog. Nem hagyja magát provokálni, ő ennek nagyon örül.

– Nem hinném – mondja nyugodtan –, hogy Hitler zsidó lenne, arról nem is beszélve, hogy nekem nem barátom. Ezeket a bizonyos rémhíreket ugyanis ő terjeszti. A Mein Kampf című remekművének első magyar kiadását szó szerint fordították le, s mindaz, amit elmondtam, megtalálható e nagyszerű könyvben. De a Völkischer Beobachter című lap olyan térképeket is közölt, ahol a Birodalom keleti határa a Duna észak-déli vonala. Számos német újságban jelentek meg tanulmányok arról, hogy a magyar nép idegen közeget képez Európa testében, vissza kell telepíteni ezt a cigány fajt oda, ahonnan jöttek, az Urál mögé, a Dunántúlra pedig a Keletre szakadt németeket kell visszahozni. Ezeket a tényeket azzal nem lehet megcáfolni, hogy engem le-marháznak. De még zsidózással sem. A durvaság és a nagyképűség nem érv. – Cigarettáját nagy ívben a vízbe dobja.

Mein KampfVölkischer Beobachter– Marhaság – mondja Babarczy, és felül. – Hitler jobb politikus annál, mint hogy a magyarságot ilyen hülye térképekkel szembeállítaná a német néppel. Nem hiszem, érti, nem hiszem.

– Kizártnak tartom – mondja Attila is. De hangja már bizonytalanabb.

– Ez nem hit kérdése – mondja Milán. – Persze hogy Hitler jó politikus. Ezt a térképek terjesztése is bizonyítja. A Führer biztosra megy. Pontosan tudja, hogy Magyarországon számíthat a nácik ötödik hadoszlopára.

– Elég legyen, az úristenit – Babarczy hadnagy hangja éles. – Nem tűröm, hogy a jelenlétemben kommunista ízű kijelentéseket tegyenek.

Ő jól látja, hogy Milán elkomolyodik, tekintete fenyegető lesz, azt is tudja, ha most ketten lennének, barátja és Bálint, a hadnagy nem vinné el szárazon. Érzi, hogy közbe kell avatkoznia. Érdekesnek találja Attila hallgatását. Sejti, hogy bátyja azért nem áll Bálint pártjára, mert nem akar Emőkével szembekerülni, a lány ugyanis – és ezt a vak is látja – Milán oldalán áll.

– Most mit hülyéskedsz, Bálint – mondja, és int Milánnak, hogy hallgasson. – Éppen olyan vagy, mint Hitler. A vitáidat bicskával akarod elintézni. Gyere, szúrj le! Aztán a Casinóban meséld el a hőstettedet.

– Nekem semmi bajom veled – mondja dühösen Bálint.

– Pedig én is gazembernek tartom Hitlert.

– Elég legyen – mondja Attila. – Hagyjuk a politikát.

Emőke hirtelen feláll. Milánra mosolyog. – Jöjjön, evezzünk egyet. – A fiú felé nyújtja a kezét. Milán megragadja, könnyedén felugrik.

– Itt maradsz! – Bálint hangja fenyegető. A lány megáll a lépcsőn, megvetően végigméri bátyját.

– Nekem, kedves bátyám, ne írd elő, hogy mit csináljak. Ott még nem tartunk. Egyébként nagyon unom a hülye viselkedésedet. – Megfordul. – Menjünk.

Milán erőteljes csapásokkal evez. A lány háttal ül. Szép alakú, formás a csípője. Szorongás fogja el, érzi, hogy kellemetlenül alakultak a dolgok. Szereti Milánt, de most az lenne a legjobb, ha minél előbb hazautazna. A helyzet csak rosszabbodni fog, Attila eddig semleges maradt, De ezek után, hogy Emőke Milánnal ment csónakázni, feladja semlegességét, és minden dühével barátja ellen fog fordulni. Csak az arcára kell nézni, a nem titkolt indulat már ott lobog a tekintetében. Milán pedig nem sejti, hogy ő csak labda abban a játékban, amit Emőke és a bátyja egymás ellen folytat. A lány minden alkalmat megragad, hogy bosszantsa Bálintot.

– Ide figyelj, Csaba – mondja Bálint keserű dühvel. – Jobb lenne, ha barátod sürgősen távozna.

– Azt hiszem, Bálintnak igaza van – bólint Attila. – És nem bánnám, ha ezzel a zsidóbérenc bolsival nem barátkoznál.

Tekintetével a csillogó vizet nézi, aztán tovasiklik a távolba. A kékeszöld hegyeket könnyű pára borítja, a hőségtől remeg a levegő. Nem válaszol. Feláll, lassú léptekkel elindul a ház felé.