Este a vízparton ül Milánnal. Egyik cigarettáról a másikra gyújtanak, hogy a szúnyogokat távol tartsák. A víz sötét, csak az északi parton látszanak távoli települések vibráló fényei. Milán már elmesélte, hogy Emőkét „felavatta”. Kár volt – mondja rosszkedvűen.
– Mi volt kár? Miért hagytam volna ki? Hülye vagy? Nem én kezdtem, hagytam volna, hogy kiröhögjön? Mi az isten történt veled? És miért kell ebből ilyen balhét csinálni? – Ő hallgat, a hullámok morajlását figyeli. – Azt mondta – folytatja Milán –, hogy utálja a bátyádat. Egyébként nem én voltam az első nála. Miért hallgatsz? – Milán félreérti a hallgatását. – Ja, úgy – mondja –, nem tudtam, hogy te is... Miért nem szóltál? Azt hittem, hogy te annál a kis diáklánynál, Bernáth Andreánál...
– Hagyjuk ezt, Milán. Nem erről van szó. Sok
