Intett Attilának, és eltávoztak.
Emőke hozzálépett, átkarolta a nyakát, és megcsókolta. Milán viszonozta a csókot, De gyorsan kibontakozott a lány öleléséből.
– Nem kezdjük most elölről – mondta. – Indulnom kell.
– Nem maradhatna itt? A közelben van egy penzió.
– De nekem nincs pénzem a penzióra.
– Nekem van.
– Tudom. De nem vagyok selyemfiú. Majd Pesten találkozunk.
– Elkísérem a faluig.
Néhány perc múlva befordultak a jegenyékkel övezett kerti útra. Emőke belekarolt a fiúba, szorosan hozzábújt.
Észre sem vették, hogy kiértek az országútra. A távolban az út-kanyarulatnál már feltűnt az útkaparó házának sötét tömbje, ablakából sárgás fény ömlött ki az alig pár ölnyi kertre. A telihold fényénél messze lehetett látni.
Az útszéli kőkeresztnél Bálint várta őket. Csak akkor ismertek r
