Szomorúan mosolyog. De csak úgy magában, befelé, még talán jó is, hogy Babarczy egy kicsit átköltötte a verekedés történetét. Nem akar vitatkozni a bátyjával, de önmaga miatt valamit meg kell mondani neki mégis.
– Attila – mondja, és megérinti bátyja karját. – En nem rúgtam ki Milánt. Nem akartam, hogy botrány legyen, ezért mondtam neki, hogy menjen haza. De Milánt tovább is a barátomnak tartom, és a barátságunkat nem tagadom meg. Kérlek, ne mondd rá, hogy rohadt bolsi. Milán egyenes, nyíltszívű gyerek. A történtekről nem tehet. Emőke hívta magával. Bálint pedig, ha megtámadta őt, ocsmányul viselkedett.
– Szóval te nem rúgtad ki, és nem hiszed, hogy bolsi? Hát jól van, öcskös, jól, nagyon jól van. Én majd bebizonyítom neked, hogy Radovics sötét fickó.
*
Az ajtón kopogtak. Csaba felállt
