– Mert büszkék vagyunk a munkánkra, még akkor is, ha a vendég fösvény bunkó.
– Még akkor is. És mert mi képviseljük az üdülőhelyet.
Egy órára már csak néhány vendég időzött bent és kint, miközben a személyzet letakarította az asztalokat. A vihogó lányok nevetgélve indultak kifelé, amikor nem-Gavin Rozwell megállt a bárpultnál.
– Köszönöm az italt.
– Nagyon szívesen.
– Ha valaha is beszélgetni akar a rossz szakításokról, akkor szívesen látom egy italra nálam – tette le a névjegykártyáját a pultra, és Morganre mosolygott. – Örülök, hogy nem vitte be azt az ütést.
– Én is.
Amikor elment, Bailey odahajolt hozzá.
– Teljesen rád hajtott.
– Ez a tiéd – dugta a kártyát a lány zsebébe. – Miles még kér egy pohár jeges vizet, aztán végeztél. Nagyon ügyes voltál ma este, Bailey.
– Maradhatok
