Mara
– Menekülés –
Te jó ég! Meztelenül ébredtem Konrád karjaiban. Ez hogy történhetett? Óvatosan mozdultam meg. Konrád egyenletesen vette a levegőt, feltételeztem, hogy alszik. Nem kellett sokat agyalnom, mert az első percben színtiszta volt a képlet. Elvesztettem a fejemet. De hogy? Jesszusom! Én nem vagyok normális. Gondolatban ostoroztam magam. Lassan, minél finomabban próbáltam lecsusszanni Konrádról. Felhorkant, de nem ébredt fel. Sikerült észrevétlenül felállnom. Betakartam, és beslisszoltam a hálószobájába. A fürdőben a tükör előtt állva, a fejemet ingatva szörnyülködtem azon, hogy mit tettem, és azon meg főleg, hogy mindezt hogyan. Elszégyelltem magam. Mi lesz ezután? Megcsaltam Greget. Ez most már hivatalos. És ez nem egy félreérthető flört volt, vagy egy aprócska csók…, ez egy
