– Ki volt az? – érdeklődik Szilkó, amint belépek a szobába. A nagyi is felkapja a fejét, még mindig az asztal mellett ül, olvasószemüvegét az orrára csúsztatta, okostelefonját kissé eltartva maga előtt bújja a képernyőt.
Ledobom magam a vele szemben lévő forgószékre, ami a nagy lendülettől kissé arrébb csúszik. Ezzel a mérges bevonulásom eléggé elfuseráltra sikeredik. Nem akarok velük Olivérről beszélni, ezért csak annyit mondok:
– Maga az ördög állt az ajtóban.
És még csak nem is tévedtem akkorát.
16.
HANNA
– Miért hívtad meg?
Éppen az almát pucolom, amit a pitéhez fogunk használni, és egyszerűen csak kibukik belőlem a kérdés. Ha én is ott lettem volna, amikor a nagyi galádul szövetkezett a hátam mögött, akkor minden bizonnyal megakadályozom. Már az is elég volt, hogy nemcsak a reg
