Ervint viszont ismerem, ahogy a feleségét is. Eszemet nem tudom, mikor láttam őt utoljára. A férfi akkor kezdett el tanítani az iskolában, amikor én végzős voltam.
– Olivér, Jézusom, komolyan te vagy az? Hogy megváltoztál! De jó újra látni! – pattan fel azonnal az ismeretlen hölgy Mici mellől, egyenesen a nyakamba veti magát.
– Szerintem Olivér nem emlékszik rád, Bori – ingatja a fejét Mici.
Mennyire beletrafált.
– Azért nem kisfiú volt, amikor utoljára láttad őt – áll fel az asztaltól Ervin is. – Anya, ne taperold az újonnan érkezett vendéget – tolja el a nőt. Kezet fog velem, majd meggondolja magát és férfiasan megölel.
– Persze hogy kisfiú volt, amikor elment. Nézz csak rá, most már kész férfi – csóválja fejét a nő. – Gyere, mesélj kicsit magadról, jól hallottam, hogy saját klini
