tizenötödik fejezetMauin akartam maradni. Heteken át ki sem kelni az ágyból Ethannel, és az óceán morajára elaludni minden este. De még ezzel együtt is, amint belépek a lakásomba, legszívesebben végigcsókolnék minden egyes bútordarabot, és megsimogatnék minden tárgyat, amit hiányoltam az elmúlt tíz napban. A kanapém még sosem tűnt ennyire hívogatónak. A tévém ezerszer jobb, mint ami a lakosztályban volt. Az ágyam pihe-puha és tiszta, már alig várom, hogy eléggé este legyen ahhoz, hogy nekifutásból bevethessem magamat a párnák közé. Imádom az otthonomat, javíthatatlan otthonülő vagyok, számomra nincs jobb hely a világon.
Ez az érzés nagyjából harminc percig tart. Miután kipakolok ugyanis, bekukkantok a hűtőbe, és mert semmit sem találok benne, rá kell döbbennem, hogy ha enni akarok, akkor
