tizenhetedik fejezetBizonyára abból a megfontolásból, hogy aki korán kel, aranyat lel, Ami lényegében már pitymallatkor ott ácsorog az ajtóm előtt. Szemlátomást már járt az edzőteremben, a copfja vígan repked, arca hamvas. A kanapéra tesz egy tiszta műtősruhákkal teli szatyrot, vagyis innen a kórházba készül. Ha a vidám lépteiből lehet következtetni valamire, Dane semmit sem mesélt neki a tegnapi esetről.
Én, ezzel szemben – és mindez tökéletesen jellemző – fáradt vagyok, még kávét sem ittam, és biztosra veszem, hogy ez látszik is. Alig aludtam az éjjel, mert stresszelt, hogyan fizetem majd a lakbért, meg az, amit Aminek kell ma reggel mondanom, és persze az, hogy hová vezet majd, ha Ethannel végre elbeszélgetünk a történtekről. Semmit sem terveztem sem mára, sem holnapra, ami remek, ha t
