tizenkilencedik fejezetAz ebédidő nyüzsgése előtti nyugalomban még egyszer ellenőrzöm, minden rendben van-e a szekciómban. Natalia a negyedik családtagom, aki a héten csak úgy beugrik a Cameliába, pontban délután négykor. Azt mondja, egyszerűen csak Daviddel akart találkozni, mert már ezer éve nem látták egymást, de tudom, hogy ez baromság; mert Diego, aki tegnap keresett meg egy hasonlóan béna ürüggyel, mesélte, hogy nincs egy hete, hogy mindketten, David is, Natalia is, ott voltak tía Maríánál. Bármennyire súlyos tud lenni családunk mérete és erős jelenléte, e pillanatban mégis ők a legnagyobb vigaszom. Még ha bosszankodást színlelek is, mert folyton ellenőrizgetik a hogylétemet… tudom, hogy keresztüllátnak rajtam. És ha közülük szenvedne bárki – ahogy ez már oly sokszor elő is fordult –
