huszadik fejezetEthan csak néhány óra múlva hív fel – és én nem veszem fel. Csak arra tudok gondolni, hogy eddig nagyon lefoglalta, hogy Dane-nel zöld ágra vergődjön; de most én is éppen Dane-nel foglalkozom, ha kevésbé közvetlenül is: összepakolom a ruháit. És abból érzem leginkább Ami vágyát, hogy Dane-t minél hamarabb házon kívül tudja, hogy – valószínűleg életében először – eszébe sem jut kuponokat keresgélni, mielőtt elküld egy nagy halom kartondobozért a Menardsba.
Nem akartam egyedül hagyni, míg elszaladok vásárolni, ezért felhívtam anyát, aki magával hozta Nataliát, Julest és Diegót, na meg Stephanie-t, aki nyilvánvalóan üzent tío Omarnak meg a lányának, Tinának, hogy hozzanak még pár üveg bort. Tina és tío Omar sütit is hoztak – meg egy rakás további unokatestvért –, és hamarabb,
