epilógusKét évvel később
Ethan
– Öregem, tényleg teljesen kidőlt.
– Folyik a nyála?
– Cuki, ahogy alszik. Tényleg mélyen. Fogadjunk, hogy a szobatársai bajszot rajzoltak rá annak idején.
– Nem mindig alszik így.
Egy ideig csendben maradnak. Megpróbálom kinyitni a szememet, de még súlyosan lehúzza az álom köde.
– Legszívesebben megnyalnám az arcát, hogy felébredjen. Gonoszság volna?
– Igen.
Sokan mondták már, hogy a barátnőm meg az ikernővére annyira egyformák, hogy még a hangjuk is ugyanaz, de miután már két éve együtt vagyunk, számomra nem okoz gondot, hogy megkülönböztessem Olive-ét Amiétől. Mindkettejük hangja lágy, és alig érezhető akcentussal beszélnek, de Olive-é reszelősebb, hajszálnyit rekedtebben szól, mintha kevesebbet használná. Ő mindig inkább meghallgat másokat; a meg
