– Nagyon köszönjük, hogy meghívtak minket – villantja újra rájuk száz megawattos mosolyát Ethan. Könnyedén a székem háttámlájára teszi a karját, és közelebb hajol. – Olive rettentően izgatott, hogy maguknál dolgozhat. Nagyjából képtelen másról beszélni mostanság.
Felnevetek, afféle „hahaha, micsoda csirkefogó!” típusú kacajjal, és óvatosan Ethan lábára lépek az asztal alatt.
– Annyira örülök, hogy nem halászták el előlünk – feleli Mr. Hamilton. – Szerencsések vagyunk, hogy a cégnél üdvözölhetjük. És micsoda meglepetés, hogy önök épp most házasodtak!
– Elég hirtelen történt – magyarázom, és Ethannek dőlök, nagy igyekezettel, hogy a mozdulat természetesnek hasson.
– Csak úgy ránk rontott az elhatározás. Mint egy orvtámadás! – Amikor a sarkam elkezd belefúródni a lábfejébe, halkan felnyög
