HÉTANNA
Fél órája vagyok itthon, amikor csengetnek.
Laura magához ölel.
– Mark felhívott. Nem akarta, hogy egyedül legyél, amikor így fel vagy zaklatva. – Ismét magához szorít, majd gyengéden eltol magától, felmérve a károkat. Elönt a bűntudat. Nem kellett volna üzenetet hagynom Marknak, hiszen semmit sem tehet, most meg egész délután aggódni fog, nem tud odafigyelni a tanfolyamon, és a hazaúton sem.
– Minden rendben.
– Nem úgy tűnik. Bemehetnénk? Iszonyú hideg van idekint.
Laurában nincs semmi különleges: pici és vékony, hosszú szőke hajjal és babaarccal – még a személyijét is rendszeresen elkérik, amikor alkoholt vásárol, pedig már elmúlt harminc.
Ritát szólítom, aki a kocsibejárón áll, és a nagy semmit ugatja.
– Mi baja van?
– Láthatatlan mókusok. Egész nap ezt csinálta. Rita!
