TIZENHATANNA
– Mindössze kicsit túlzásnak tartom, ennyi az egész.
– Én meg nem. – A nyitott ajtóban állunk, köztünk Ella az autósülésében. Mark az órájára pillant, pedig nemrég már megnézte, mennyi az idő. – Nem muszáj jönnöd. Ha úgy jobb, kitehetsz a rendőrségnél, te pedig bemehetsz dolgozni.
– Ne butáskodj már, persze, hogy megyek!
– „Butáskodom?” Én nem mondanám egy döglött nyúlra, hogy…
– Nem a nyúlra értettem! Jézusom, Anna! Úgy értettem, hogy „Ne butáskodj, nem akarom, hogy egyedül menj a rendőrségre”. – Mark hangosan kifújja a levegőt, majd felém fordul. – Tudod, hogy a te oldaladon állok.
– Tudom. Ne haragudj!
Ekkor a szomszédból kiáltás hallatszik:
– Jó reggelt!
Robert Drake a háza előtt áll, karjával a két kocsifelhajtót elválasztó kerítésen.
– Kicsit korán van még, nem
