TIZENHÉTTúl sokáig voltam itt. Minél tovább maradok, annál valószínűbb, hogy valaki észrevesz.
De muszáj most megtennem – lehet, hogy ez az egyetlen esélyem.
Mark becsatolja a kisbabát a kocsi hátsó ülésére, Anna pedig becsusszan mellé. Mark becsukja a kocsi ajtaját. Egy pillanatig ott áll az autó tetejére tett kézzel. Anna így nem láthatja őt, de én észreveszem az aggodalmat az arcán. Vajon Anna miatt aggódik? A gyerek miatt? Vagy valami más miatt?
Visszasétál a ház oldalához, ahol Robert tesz-vesz; úgy csinál, mintha a kaspókat rendezgetné. Elönt a rémület, pedig tudom, hogy nem érhet hozzám, nem is láthat. A két férfi halkan beszélget a kerítés két oldalán, és azon gondolkozom, vajon Anna is hallja-e ezeket a szófoszlányokat: „még mindig gyászol… nagyon nehéz… némi szülés utáni depre
