HARMINCMURRAY
Sarah épp a konyha padlóját mosta fel. Ezzel nem Murray előző napi takarítási akcióját akarta minősíteni, mindössze fokozódó szorongása öltött testet benne. A változás olyan hirtelen történt, mint amikor a nap elbújik egy-egy felhő mögé. Murray próbált belekapaszkodni a Johnson’s autókereskedésből való hazaútjuk közben érzett elégedettségbe, amikor a vörös hajú srác meghiúsult akcióján nevettek – mint amikor a téli fagyban igyekszünk felidézni a nyári kánikulát –, ám az minden erőfeszítése ellenére elillant.
Murray nem tudta, mi idézhette elő a nő szorongását. Néha nem is kellett hozzá ok.
– Ülj le, és igyál egy csésze teát.
– Előbb meg akarom pucolni az ablakokat.
– De hát karácsony van.
– És?
Murray átböngészte a tévéújságot, hátha adnak valamit, ami elterelné a figy
