NEGYVENEGYANNA
A telefon csörgése az előszobában visszhangzik. Ritkán szólal meg – mindketten inkább a mobilunkat használjuk –, és ha mégis, az általában csak valami ügynök vagy egy adathalász marketinges. Mark épp készül feltápászkodni, de én gyorsabban talpra ugrok. Két napja csaptam rá a telefont Murray Mackenzie-re, és azóta izgulok, mi van, ha megint felhív.
– Majd én felveszem. – Még nem meséltem el Marknak a dolgot. Mi is mondhatnék? Az évfordulós képeslapra még legyintett, hogy csak egy beteg vicc, az ablakon bedobott téglát viszont már kénytelen volt fenyegetésképp értékelni; és azóta is nap mint nap a nyomozókkal telefonálgatott.
„Mindent megtesznek, amit csak tudnak” – mondta a legutóbbi beszélgetésük után. Hát, ezek szerint ez nem sok.
– Nem tudnak ujjlenyomatot venni róla?
