ÖTVENANNA
Anya pakol. Nincs sok holmija – egy kis táska, amellyel a Hope-ba érkezett meg még pár ruhadarab, amelyre én beszéltem rá, hogy vigye magával a házból. Az ágyán ülök; legszívesebben könyörögnék neki, hogy maradjon, de tudom, hogy felesleges lenne. Nem marad. Nem teheti. A rendőrség vissza fog jönni, és legközelebb nem szabadulok meg tőlük ilyen könnyen. Arról is elég nehéz lesz meggyőznöm őket, hogy semmit sem tudok a szüleim által elkövetett bűncselekményekről, főleg így, hogy folyton azon fogok aggódni, vajon anyának sikerült-e elrejtőznie.
– Nem maradnál legalább a buliig? – kérdezte Mark, amikor anya a reggelinél bejelentette, hogy ma elmegy. – Hogy együtt köszöntsd velünk az újévet?
– Nem igazán szeretem a bulikat – felelte könnyedén.
Pedig nagyon is szereti. Mármint a r
