ÖTVENEGYMURRAY
Besötétedett, mire felhajtottak az autópályára. Amint elhagyták a garzonlakást, Murray az egyik telefonhívást bonyolította a másik után, így egyértelmű volt, hogy nem fog tudni vezetni, ezért átadta Sarah-nak a kocsikulcsot.
– De nincs biztosításom.
– Az enyémmel is ellátnak. – Murray gondolatban összefonta az ujjait remélve, hogy ez valóban így van.
– Nem is emlékszem, mikor vezettem utoljára.
– Olyan ez, mint a biciklizés.
Amikor felértek az M42-esre, Murray lehunyta a szemét, amint Sarah elhúzott egy veszettül dudáló tíztonnás kamion előtt. Besorolt a középső sávba, és stabilan száztízzel haladva fittyet hányt a mögötte haladó kocsikra, amelyek próbálták levillogni, hogy húzódjon félre. Elfehéredett ujjakkal markolta a kormányt.
Murray senkit sem ért el az eastbour
