ÖTVENNÉGYANNA
Megfordulok ültömben. Egy vadiúj Mitsubishi Shogun halad mögöttünk, tőlünk úgy száz méterre, de egyre közeledik. Nem látom a sofőrt az elsötétített ablak mögött.
– Ő az? Apa az?
Még sosem láttam ilyennek az anyámat. Remeg a félelemtől; alig tudja megemberelni magát.
– Ki kellett volna szállnod. Mondtam, hogy szállj ki. – Ismét a tükörbe pillant, majd jobbra rántja a kormányt, hogy kikerüljön egy az út közepén heverő lökhárítódarabot. Rázkódik a gyomrom.
– Az útra figyelj!
– Bukj le! Hátha nem látott meg. Nem akarom, hogy tudja, hogy te is velem vagy.
Automatikusan engedelmeskedem neki, ahogyan mindig is; kikapcsolom a biztonsági övem, felhúzom a lábam, és Ella autósülésére dőlök. Anya élesen balra kanyarodik, én pedig Ella ülése felett az ajtónak támasztom magam. A kic
