HATVANHATANNA
Felülök, majd ügyetlenül talpra állok. A fülem továbbra is cseng, de Ella sírása közben nyöszörgéssé szelídült. Vajon hogyan fog rá hatni ez az egész? Persze nem fog emlékezni erre az éjszakára, tudatosan nem, de mélyen a tudatalattijában megmaradhat. Hogy a nagyanyja túszul ejtette.
Laura.
„Nem tudtam, hogy Robert házbővítéséhez ki kell majd ásni az emésztőgödröt, különben sosem…” – mondta anya a kocsiban.
Laura tudott róla. Ő segített neki.
A két nő ott áll egymással szemben, Laura keze a csípőjén. Anya az asztalra pillant, a pisztolyra, amely ártatlanul hever ott, ahova tette. De túl lassú. Laura követi a pillantását, és gyorsabban ugrik.
Dübörög a mellkasomban a félelem.
Laura a kezére húzza a ruhája ujját, és úgy fogja meg a fegyvert. Alapos. Óvatos.
Rémisztő.
–
